benedek és zsófia

Freelove

2011-11-08T22:00:00.002+01:00

ez van

If you've been hiding from love
If you've been hiding from love
I can understand where you're coming from
I can understand where you're coming from

If you've suffered enough
If you've suffered enough
I can understand what you're thinking of
I can see the pain that you're frightened of

And I'm only here
To bring you free love
Let's make it clear
That this is free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love

I've been running like you
I've been running like you
Now you understand why I'm running scared
Now you understand why I'm running scared

I've been searching for truth
I've been searching for truth
And I haven't been getting anywhere
No I haven't been getting anywhere

And I'm only here
To bring you free love
Let's make it clear
That this is free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love

Hey girl
You've got to take this moment
Then let it slip away
Let go of complicated feelings
Then there's no price to pay

We've been running from love
We've been running from love
And we don't know what we're doing here
No we don't know what we're doing here

We're only here
Sharing our free love
Let's make it clear
That this is free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love
No hidden catch
No strings attached
Just free love

Depeche Mode - Freelove

Viharon túl, szélcsenden innen

2011-10-07T09:48:00.003+02:00

Mikor letértem az útról, pontosan tudtam,
hogy ahova lépek, ott nem nő virág.
Néztem jobbra, balra, és a lidércfény kicsalta
szememből a lámpavilág-romantikát.

Tök sötét lett minden.
Szakadt ingem gallérját felhajtom,
megrázom magam, megyek tovább
senki sincsen
viharon túl, szélcsenden innen

Aztán nekiláttam újra, pokoli zsákmánnyal a zsebemben
átgondoltam, hogy lesz a folytatás
A koboldok dögkútja és a szentlélek koszorúja között
van itt egy szimpatikus nyúlcsapás.

Így hát elindulok rajta,
nem nézek se jobbra se balra,
csak hazafelé, egyenesen,
kaland a karma,
Kicsi kincsem
viharon túl, szélcsenden innen.

Na szóval szeretlek én Élet,
mert te olyan jó vagy hozzám.
Ha néha el is vettél,
később mindent bepótoltál,
Lenn a sliccem
viharon túl, szélcsenden innen

Quimby

A kristályhajó

2011-10-04T14:06:00.003+02:00

Mielőtt még öntudatlanságba merülnél
szeretnék még egy csókot,
a boldogság még egy elröppenő esélyét,
még egy csókot, még egy csókot.

A napok fényesek és fájdalommal teltek.
Zárj be lágy esődbe,
amikor futottál, az túlságosan őrült volt,
találkozunk még, találkozunk még.

Ó, mondd meg, hol a szabadságod,
az utcák mezők, melyek soha meg nem halnak,
ments meg mindattól, amiért
te inkább sírnál én menekülnék inkább.

A kristály hajó most megtelik,
ezer lány, ezer izgalom,
millió módja annak, amit tehetsz,
ha visszatérünk, hagyok neked egy sort.

Hobo fordításában Jim Morrisontól velünk megtöltve

csicsereg

2011-10-02T20:39:00.002+02:00

Anya is akar menyasszony lenni. És akkor együtt voltunk Benedekkel anya hasában, megcsikiztük egymást, aztán elfordultunk és azt álmodtuk, hogy palacsinta.

délutáni szieszta Zsófiának Benedek módra

2011-09-21T14:32:00.008+02:00

Így jár háromévesen az ember lánya a délutáni pihenője alatt, ha aludni nem akaró, kistesóval játszanni kívánó báttyal rendelkezik. Már tegnap is gyanús volt, hogy mit keres a mondókás könyv Zsófi keze alatt mikor alszik, de akkor még nem gyanakodtam Benedek ébresztési tervére. Az eljárás legédesebb része, hogy a húg kedvenc játékaival próbálkozik.
És mindezt lábujjhegyen.

Majdnem hangosan röhögtem, amikor a észrevettem a pénzt a fején, amit színes homokkal szórt meg, de ugye én nem akarom felébreszteni.

perec a cicák között

2011-09-18T07:39:00.002+02:00

Azt mondta, hogy perec lesz, nem azt, hogy a jele lesz. Mi nem tudtuk, hogyan viselkedik egy perec, ha oviba szokik be.
Zsófinál kétesélyesnek láttuk a dolgot. Két végletes eséllyel.
Mert egyrészt bizalmatlan. Neki sok idő kell, közös élmény, hogy nyisson valaki felé. Nem adja könnyen a kedvességét, a figyelmét.
Másrészt, ha elhatároz valamit, azt komolyan csinálja.

És az ovit várta, régóta várta. Lelkesen ragasztott jelet, észben tartotta, hogy mit kell vinnie, fogmosáskor kérdezte, hogy ugye ez nem az ovis fogkréme és akkor nyomhat belőle. Benedek első hetén már tervezte, hogy az oviban ebédel paradicsomlevest, mint csütörtökön a tesója és benn akar aludni.
Vasárnap a kíváncsiságunk volt nagyobb az aggodalmunknál. Mert a jelleme nem változott, de eltökélt lett.

Az esti készülődésnél beszélgettünk, hogy holnap már mehet, eljött a nap, reggel veled is megyünk az óvodába. Később odabújt az apjához:
-Apa, nekem is lesz holnap?

Hétfő reggel izgatott volt, éjjel is megébredt, pedig nem szokása, lelkesen készülődött, csacsogott.
A csoportba is így ment be. Irány játszani, hisz ezt akarta. Az óvónő nem érdekelte, a gyerekek se különösebben. Leült enni, de furcsállta, hogy idegen felnőtt irányítaná. Evett, többször kezet mosott, ivópoharat pakolt és boldog volt, hogy mindenhol jelöl a perec. Az első mosdós körnél Zsóka nénivel vettek egy tiszta törölközőt és megkeresték a perec helyét. Másodszor már egyedül ment és új törölközőt vitt volna a perechez, hiszen ezt így kell.
Egy óra után kezdett fáradni. Kimaradt egy kuckózásból, amitől elkeseredett. A gyerekek bebújtak az óvónők asztala alá, nagy volt a sűrűség, ami Zsófinak ijesztő. Mire győzött a tettvágy az antiszocialitás felett, elhagyták a társak a terepet. Zsófia nehezen kezeli az ilyet. Meg bajban van a megismételhető és a visszafordíthatatlan helyzetek útvesztőjében. Rábeszéltem, hogy akkor menjen egyedül és jött a második csapás. Egy kisfiú melléfeküdt, ez rettenetes, de nem volt elég, mert ráfeküdt a lányom takarójára. Hát kiborult.
Akkor beszélgettünk az óvónénivel, hogy talán jobb, ha lassítunk és elhúzzuk a beszokást, mire kialakul a bizalom. Ok, lemondtuk a hétre az ebédet. Az udvaron is csak engem akart és Zsóka nénivel úgy láttuk ennyi mára elég, ne húzzuk rossz szájízzel, inkább akarjon jönni és ezért ne fáradtan, nyűgösen váljanak el. Abban maradtunk, hogy a kezdeti lelkesedésénél hagyom magára, lássuk akkor hogyan boldogul.

Keddre is maradt a hétfő lendületéből, igaz mérsékeltebben. Megbeszéltük, hogy egyedül megy, nem volt gondja vele. Telefonos készültségben álltam az óvoda körül, hogy majd Zsóka néni hív, mikor leszek szükséges. Egy órát gondoltam, aztán sok lesz az inger, sok lesz a szabály, a gyerekek, főleg ha kellemetlen helyzete is adódik közben.
Egy beszoktatós anyukatárs tájékoztatott úgy egy óra elteltével, hogy jól van, gyurmázik, minden rendben vele.
A telefon nem csörög. De a könyvem se fogy. A nap süt. Négyszer jártam körül az épületet és Benedeket is láttam. A padokat jól ismerem.
Fél 11-kor kuka mögül kukkolok.
Szaladgál, csúszdázik, homokdombon ugrándozik, jajj, de édes.
Kicsit később a kapunál ácsingózik kifelé, jujj, de szorul a szívem.
Majd Zsóka néni ölében a takarójával hosszasan megpihen. Megnyugodtam, bár rohannék, hogy az én ölemben a helye, de át kell adnom most őt, el kell engednem, hagynom kell, mert az akkor, ott az övék és ezt vártuk, ezt akartuk, hogy Zsóka néni Zsófia szigorú ranglétrán lépjen előre. Örülök, mert hamar és sok lépcsőt jutottak feljebb, örülök, mert nyitni és bízni kezdett az óvónénijében. Ebéd előtt hívnak csak, hogy mehetek. Udvaron találkozunk, de nem foglalkozik velem. Sorakozik, ő most óvodás, és hátravigyorog nekem.
A terv az, hogy nem ebédel, hogy ne zavarjuk meg, mert a keddit nem lehetett előző nap délben lemondani, de szerdára már nem lehet rendelni. De vetkőzik, önállóan, tudja a rendet, elsőként wc-re is megy, hagyjuk és olyan édes és közli, finom levest eszik a gyerekekkel. Hát így tervez óvónő és szülő.
Boldogan szalad ki, örül Benedeknek, csicsereg.

Szerda reggel a lelkesedés fogyóban, kicsit pityereg is, de pár pillanat múlva már nevet. Ügyesen válunk el, már ügyelnem sem kell. Zenezajban takarítok egyedül, hű de fura.
Apával ebédelünk, nem akad ilyenen fel és elégedett, hogy a nyakamban cipelem, a kis hősömet.
Mesél, hogy előbújt a napocska, mert énekeltek neki, nem feküdt a takarójával (nem vágyott a takaró biztonságos ölelésére), és nem hagyta, hogy a kislány kitépje a kezéből az autót.

Csütörtökön nem menne, de legalább maradjak benn vele. Mondja itthon, az öltözőből viszont felvértezve, komolyan köszön el. Az ablakból integet nekünk.
Édesaranyoszabálnivaló mikor találkozunk, és az óvónők már nem regélnek, amit megtanultam, hogy azt jelenti, kezelik a helyzetet, minden a legnagyobb rendben, kérdésük, észrevételük nincs, és az ilyenkor biztatót jelent.

Péntek szabadnap, ügyes volt, első nekifutásra négy délelőtt elég és a nagyszülei is velünk töltenek pár napot. Mamának is mesél, de örül, hogy itthon lehetnek.
Hétvégéig minden éjjel ébredt, pedig tényleg nem szokott, csak anyát akar, értem is. Szombatra visszaáll az éjszaka csendje. Megnyugszom, pedig nem is voltam ideges. Elcsendesedek vele, mert ügyesen lépte az ovit az első héten meg, mert dolgozik benne az oviügy és jól. És büszke is vagyok.

Holnap talán nehezebb hét kezdődik, mert Szilvi nénihez kell közelednie, ami megint feladat és új elsőnapos kispajtások is lesznek az anyukájukkal, Zsófia meg nélküle.

Hajrá kicsi lányom, remekül lépted a feladatot, perec lettél. Remek kis perec.
A legédesebb Zsófiperec.

az új kisfiú a bárány csoportban

2011-09-09T16:38:00.005+02:00

Hétfő
Lelkesen indultunk, magától hozta a régi reggeli rutint. Örült, hogy ebéd után jöhet haza és örült, hogy benn maradhatok vele.
Tudom, hogy nagy szüksége és szükségem volt arra a pár órára együtt az új oviban és örülök, hogy ezt ránk bízták. De láttam, hogy gátolom a nyitottságát, hiába a biztosító kötél, ha beleakad az ember lába. Tudtam, hogy egyedül kell megbirkóznia a feladattal, de ettől ez egy cseppet sem tetszett. A fiúk észre sem vették, a lányok anyáskodtak csak felette a mosdóban. Azt találtuk ki, hogy amikor kimennek az udvarra, akkor elköszönök és másfél óra múlva megyek. Az átöltözésnél elbizonytalanodott, de mire leértek, elengedett. Köszönt, integetett, édes volt.
Kukkoló állásra helyezkedtem és azt láttam, hogy bolyong egyedül. Óvónéni azt mesélte, hogy miután elmentem, kinyílt, kereste a gyerekek társaságát, csacsogott, minden rendben volt.
Ebédelt és nagyon várt.

Kedd
A lelkesedés alább hagyott, kicsi reggeli nyöszörgés, de akarta. Tudom, hogy attól még nehezebb volt, hogy itthon Zsófi a mamájával mulatja az időt.
Nem volt gond, hogy nem maradok.
Fél 11-kor megint köröztem az udvar körül és ismét azt láttam, hogy egyedül ténfereg. De azt nem szereti, ő társasági lény. Ha Zsófit látom így az udvaron a jövő héten, akkor megnyugodhatok. Óvónéni azt mondta, jó napja volt, de Benedek panaszkodott, hogy nem játszanak vele. Beszélgettünk arról, hogy majd megismerik, és rájönnek, hogy milyen kedves, aranyos és milyen jókat lehet vele játszani, csak legyen kezdeményező.

Szerda
Reggel az öltözőben, miután ügyesen jött, attól félt, hogy megint nem játszanak majd vele és nem értette, hogy miért, hiszen már ismerik. Aranykicsiszívem még csak a nevedet tudják, meg hogy nem szereted a spenótot, de majd megtudják milyen remek kispasi vagy, hajrá.
Nem kukkoltam, a munkaügyi hivatalban voltam raporton.
Lelkesen jött ebéd után. Dáviddal tornyot építettek benn, kint pedig hét fiúval is játszott. Mesélt, hogy találtak a fiúk egy pókot, egy piros hátút, nem tudták, hogy mifajtaféle, csak ő, hogy az egy cérnapók. Van igazából ilyen?
Csacsogott, mesélt, boldog volt.
Itthon Zsófival puszival üdvözölték egymást, Benedek ösztönzésére, örömmámorban úszhatott, ahova minket magával ragadott. Érdeklődött, hogy mit csináltak anyukámmal, dicsérte őket, eszméletlen édes volt.

Csütörtök
Magabiztosan ment, hitte, hogy van helye a csoportban. Dávid már várta és tornyot épített Benedeknek mire beértünk.
Nem leskelődtem, pedig nagyon dolgom se volt.
Felszabadultan jött haza, menni akar, olyan jó.

Péntek
Szabadnap. Tesónap.
Zsófival egész délelőtt együtt, egymással.

Óriási változás az ovis létében, hogy mesél. Korábban semmit nem mondott magától, faggatni meg nem akartam (csak ritkán). Kezdve az ebédtől, a játékokig, hogy mit csináltak foglalkozásnak az óvónénik.
Zsóficsek csütörtökre, hogy ő nem mehet még, teljesen lázba jött, arra készül, hogy hétfőn már benn alszik, aminek Benedek nem örül, mert akkor ő is.
Mert a terv az, hogy a délutáni szintre, csak akkor lépünk, ha mindketten magabiztos kis ovisok lettek.

peti

2011-09-01T20:24:00.004+02:00

Zsófia az AnnaPetiGergő könyveket, csak úgy hívja: Peti. Nem Petikönyv, Peti. Azt gondoltuk, ha kistesója születne és megkérdeznénk, hogy mi legyen a neve, tuti, hogy a Petit mondaná. Hát nem kérdezzük meg.
Lefekvés előtt két-két mesét választhatnak, de Bartos Erika napi szinten velünk van, legtöbbször a könyveit lapozgatják, sokszor kérik, hogy meséljük, akár az egészet is. Benedek szó szerint tudja a legtöbbet, Zsófi gyorsolvasó-lapozgató, pár jól elrejtett tökéletes szófordulattal. Felvehetetlen, de a legeslegjobb pillanat. Benedek már befogadó lenne hosszabb, kevesebb képes könyvekre, de Zsófiban tombol a petiláz.
Tegnap este miután Szabi elmesélt egy egész kötetet, vállaltam az altatós négyet.
A könyvekben a kedvencem a tartalomjegyzék. Hogy ott vannak a részek címképei.
Legtöbbször csak rámutatnak, főképp Zsófi, de este komolyan közölte a lányom, hogy a Szeretlek, Petit választja. Megismételte a címét még vagy háromszor, mire megkérdeztem:
-Te is szereted Petit?
-Én nem szeretem, én nem vagyok benne, én téged szeretlek.

rajtvonalon

2011-08-29T12:59:00.005+02:00

Kezdődik.

Négykor találkoznak a kiscsoportosok és szüleik egymással és az óvónénikkel egy ismerkedős udvaros együttléten az udvarukon. Szabi is el tud jönni, Benedek meg Emmáékkal lesz, amitől be van sózva, hogy egyedül mehet.

5-én kezdi Benedek az óvodát, jön anyukám, hogy Zsófival legyen, így lehetőséget adva arra, hogy Benedekre figyelhessek csak a beszokásnál. Úgy beszéltük az óvónénijével, hogy meglátjuk, szükség van-e rám egyáltalán, ha igen, meddig és van egy hetünk csak erre. Zsófival 12-től megyünk, vele is a saját ütemében. Nagyon tetszik ez nekem.

Zsófi lelkesedve várja, mert ő már nagy, meg cica csoportos, meg három éves és perec lesz.
Benedek kevésbé lelkes, mert már tudja, és itthon azért mégiscsak jobb. Tisztában van vele, hogy senkit se fog ismerni és ettől még nehezebb elhagyni az otthont. Miután kiderült, hogy eleinte csak ebédig maradnak, megkönnyebbült és a kedve is megnőtt.
Amíg nem találok munkát, marad a délelőttös felállás.

Jó, hogy hullanak a levelek, közelebb ér hozzánk a szeptember, hogy látjuk vége a nyárnak, hogy új és nagy fejezetbe vágunk bele.
Nem vagyok tele szorongással, nem úgy mint két éve, pedig nem tudom most sem, hogy vesszük a lépcsőfokot, nem ismerem az ovit, nem számíthatok, csak remélhetek, de már elhiszem magunkról, nem úgy mint két éve, hogy meg tudjuk oldani. Hogy lesznek buktatók, félelmek, helyzetek, de az mind a miénk és jó lesz rajta túllepni.

Hát dördüljön az a pisztoly.

Zsófia lelke

2011-08-29T09:38:00.000+02:00

Egy ideje reggelente egymás hátsóját harapdossuk, mert az olyan jó, és ha azzal végeztünk, jöhet a nap kedvesebb része. Első részletben meseválasztási dellemmáink adódnak. Mert amit az egyik igen, azt a másik nem. Megy a cirkusz reggel és délután. Hiába nyomom, hogy az egyiket te, a másikat ő, meg van közös jó, de a játszma tart. Számomra az a dühítő, hogy már mindegy mit választanak, a körből nem szállhatnak ki. Mert, ha Zsófi olyat bök, amiről tudom, hogy Benedek is választana, akkor is megy a méltatlankodás. Mintha a lényeg az volna, hogy kinek a kívánsága teljesül.

Benedek a Riót nézné, két napja családimoziztuk, Zsófi meg rákattant a Toy Storyra. Ami meg Benedek nagy kedvence, bármikor végignézi. Nagyon is szívesen. De megy a nyafogás, hogy máááár megint?

A reggelt Rióval kezdtük, délután Zsófin volt a sor, úgy, hogy Benedek nem volt jelen, mást csinált.
Zsófi mégis nyöszörög. Nem megy a választás, mintha most a saját farkát kergetné. Végigsorolom a 47 tételt a dobozról, de a kikészülés határán áll, nem értem.
Majd kiköpi, azért nem tud választani, mert Benedek utána sírni fog.

esti játszi

2011-08-28T08:28:00.003+02:00

Sokszor megcsúszunk a napirendünkkel, vagyis az ebéd utáni alvással. Délelőtt, ha találkozunk valakivel, vagy belejönnek a játékba csak kettő körül lesz téma, hogy aludni illene. Nem baj, persze, csak így nem tervezhető a délután. Benedek már alig akar aludni és előfordul, hogy Zsófi se. Míg Benedeknek már nem gond, ha kimarad a pihenés, Zsófinak viszont igen, mert képes elaludni négykor egy perc autózás után, mikor a városba igyekszünk és aludhat a kocsiba egy cseppet, játék helyett . Gondolom a nagyon melegben se volt könnyű elaludniuk és nem is bántam, hogy megcsúszunk, mert hatig úgyse vittem volna őket ki.
Így történt, hogy szerdán vagy csütörtökön fél nyolckor indultunk sétálni. Elemlámpával, vacsorával. Fél óra múlva sötétedett. Élvezték, naná. Foci lámpával, félsötét hintázás, majdnem kellemes idő, kigyóhintáztunk családilag, mutatványoztak rajta és kifeküdtünk a fűbe csillagot nézni. Beültünk egy sarki kiskocsma teraszára, ami elég idegenül hangzik, és megittuk a magunk almalevét vagy sörét.
Mintha nyaralnánk valahol.

ebédutáni

2011-08-24T13:38:00.008+02:00

ebéd óta játszanak
már kétszer kaptak bónusz perceket
de olyan édesek és olyan nagy az egyetértés és olyan szinten békén hagynak, hogy nincs kedvem megtörni az idillt, még úgysem, hogy tudom, este ennek következményei lesznek, főleg Zsóficseknek, aki a nagyobb hadjátszunkmég hangadó, Benedek meg sunnyog a húga kitaposta úton
és már két óra
hogyan lesz ebből ötkor Honvéd tér, fáradt Zsófival?

babaházaztak, most autókkal farolgatnak, és fifiházban nyaralnak.
főszereplők: duplobazz, zsófinál, aki meg az apuka és műanyag cápa, aki ezüsthal névre hallgat, benedeknél, aki anyuka.

jó figyelni őket, persze, de van ebben egy adag önzés is
csak egy kívánságom van idevágóan, hogy ne kelljen rájuk pirítani, hogy anélkül találjanak egymásra
a következő hullócsillagé ez lesz, no meg az én küldetésemé is

fél három
megembereltem magam, mert kakipisi-takarítósba váltottak át és nagyobb hangerőre
nem kértem, nem magyaráztam, betettem szabó gyula meséit és kész

és nem aludtak el :)

sándorfal

2011-08-23T08:48:00.000+02:00

Pénteken Szilviékkel kimentünk Sándorfalvára egy halásztó negyedébe strandolni és akkor megfertőződtünk a Nádastó partjával. A hétvégét is kinn töltöttük és azóta is kérik a gyerekek, hogy menjünk sándorfalra fürödni. Abszolút megértem, maximálisan nekünk való. Kicsi, kedves, kicsi Balaton. Homokos, gyerekpancsolós kötéllel, hogy meddig mehetnek, dagonyás játszóteres. Két vendéglátó egységgel baráti árakkal, kevés emberrel.
Nem is kéne reklámoznom, mert magunknak akarom. Hétvégén újra megyünk!

ebédelős, ami példázza a méltatlankodós természetet

2011-08-17T16:10:00.005+02:00

Egy saroknyira van egy főzelékes konyha. Napi változó 3-4 főzelékkel, hozzájuk ugyanannyi feltéttel, rizs, sültkrumpli a feltétekre pályázóknak és egy-két meglepikaja. Átlagban 1000 forint körül költünk. Mert az óriás adag főzelékből hárman jól lakunk és kap egy zónát antifőzelékeshúsevő Benedek. Ennyiért neki se állok főzni. Kétfélét tuti nem.
Nagy mennyiségben főve jobb a főzelék szerintem, mint ahogy a tejbegríznek is jót tesz az üst, az egyik gyerekemet maximálisan egészségesen táplálom, kisebb adagot eszünk Szabival, olcsó. Mindez remekül passzol ahhoz, hogy nyár van és próbáljuk kiélvezni a gyerekekkel, hogy sokat legyünk együtt, és így állandóan a játszótéren lógathatom a lábam. Bár a főzés nélküli nyár nem jöhetne létre, ha nem találjuk meg a retró helyet.

Erre Benedek ma délben megkérdezi, hogy:
-Anya, te már sohase főzöl otthon?

lépcső

2011-08-17T15:47:00.000+02:00

Reggel. A székhelyem idelenn.
A nap a megszokott medrében indul, nyolc körül. Ébred az egyik, lemegyek, felkísérem az ágyunkba, mese, pisi. 1. Kicsit később ébred a másik, lemegyek, felviszem. 2.
Kérek almát, ok, felviszem a gabonagolyóval. 3. Itt nyertem egyet, de hol a vizem? 4.
Pisilni kell. 5.
Leszedem a ruhákat. 6.
Öltözködöm. 7.8.9.
Teregetek . 10.
Ablakot csukok. 11.

Délben.
Hol a macim? 11,5.
Hol a takaróm? 12.

Délután ismételjük a kört. 24.

Este
Kinyitom az ablakot. 25.
Bekapcsolom a lampiont. 26.
Hol a pizsamám? 27. 28.
És a telefon? 29.

Éjjel. Tartózkodási helyem fenn.
Pisilniii kell. 30.
Kamu darázs támad az alvó gyerekekre. 31.

Plussz-mínusz 10.
Én még azt hittem a meleg miatt vagyok keveset odafenn.

anyaszületik

2011-07-29T15:55:00.001+02:00

A napokban hallottam Rácz Zsuzsa, kedvenc terézanyum szájából az elég jó szülő kifejezést és eszembe juttatta, hogy egy időben a kedvenc témám volt és Judával nagy terveket szőttünk az anya születéséről. Aztán más lett fontos, de az akkor született pár agyalás megmaradt. Akkor készült ez.

Három picibabája született az elmúlt két hónapban a barátaimnak és felelevenedett a téma és Szilvivel jól meg is beszéltük, amit korábban nem.

Út az elég jó anyasághoz

A saját anyám vagyok? Mert felismerem őt magamban, ahogy a gyerekeimmel bánok.

Két válaszom is van.

1. Természetesen nem, hisz különbözöm az édesanyámtól. Más habitusú, gondolkodású emberek vagyunk, ebből adódóan másképp nevelem az unokáit. Nem vagyok a klónja, csak az egyik almája, ami tán nem esett messze tőle.

2. Valószínűleg igen, mert csak őt láttam élesben, hosszas bevetésen. Igaz, akkor még nem érdekelt a téma, de mélyén belém vasalta a nevelés gyakorlatát. Hogyan kerülhetnek máskülönben anyám szavai a számba hosszú évekkel később ugyanúgy.

Gyerekfejjel nagy volt a felismerés, hogy mások másképpen élnek. Amikor a barátaimhoz mentem, láthatóvá vált egy másik család másfajta élete. Ebben benne volt a hoppá érzés, hogy így is lehet, máskor meg a felismerés, hogy de jó nekem. Lassan letisztult, hogy nem ugyanazok a nevelési elvek mindenhol, azon túl, hogy hisztiztem, hogy xy-nak mit engednek meg a szülei és nekem miért nem.

Tiniként már tudtam olyat mondani, hogy én majd másképp csinálom, mint az anyukám, meg olyat, hogy én ezt biztosan nem teszem meg a gyerekemmel, de ez az én sértettségemből fakadt, nem nevelési elvből.

Aztán kismama lettem. Sokat változott a világ azóta, hogy az anyukám velem volt várandós. Már nem teáztatunk, hanem szoptatunk, nem mossuk a pelenkát, inkább kidobjuk, Spok helyett neten szörfözünk, de nem dobjuk ki Spokkal a textilpelust.

Láttam a barátnőmet anyukaként, vigyáztam a keresztlányaimra, olvastam témába vágó irodalmat, bújtam a babás oldalakat, tehát azt gondoltam, felkészültem, hogy anyuka legyek Mindig akartam anya lenni, hisz anyám erre is nevelt. Tudtam, hogy szoptatni akarok, méghozzá igény szerint, hogy nem hagyom sírni, nem kell cumi, ragaszkodtam olyan fogalmakhoz, hogy következetesség, meg rendszer, de arról fogalmam sem volt, hogy ez nem ilyen egyszerű. Az anyaság nem elhatározásból megy.

Benedekkel megtanultam, milyen feltétel nélkül szeretni, félteni, gondoskodni, alárendelődni, milyen mélysége lehet az aggódásnak. Zsófiánál azt tanultam meg, hogy nem szabad görcsösen ragaszkodni az elképzeléseimhez. Két gyerek kellett, hogy rájöjjek, nekik akarok jó anyjuk lenni, nem pedig egy felállított képnek. Őket kell elfogadnom, a mi helyzeteinkre kell megoldást keresnem, nem pedig a sikerrecepteket ráhúzni magunkra. Miattuk kell jobbá lennem.

Ezt találtam akkoriban a Kismama.hu-n: "A zűrzavartól a saját rend születéséig – talán így foglalhatnánk össze legtalálóbban, hogyan nevelődünk mi, szülők. Az út során pedig a készen kapott elvektől eljutunk gyerekeink megismeréséhez és elfogadásához." Ha nem jártam volna végig magam, nem tudnám, hogy mit jelentenek a sorok. Ha a kezembe kerül korábban, se értem. Nem vághattam le egyetlen kanyart sem. Vajon mindannyian végigjárjuk ezt az utat? Vagy van, aki rögtön az ösztöneivel csinálja helyesen? Nem is kell tanulnunk, mert a végén mind a megérzéseinkre hallgatunk?

Az első gyereknél sokáig nyomasztott a gondolat, hogy élesben tesztelek mindent Benedeken. Kezdve az ügyetlen pelenkázástól az első anyai megnyilvánulásaimig és hol van még a nevelés! Zsófival lazult minden, már nem volt időm elméleteket gyártani, aggodalmaskodni, tettem a dolgom a szándékkal, hogy a legjobb legyen nekik, miközben ráláttam a hibáimra. Hogyan legyek a legjobb, ami belőlem kitelik?

Önmagában a szándék elég, hogy jó anyává váljak? Ha felteszem a kérdést, hogy lehetek még jobb is? Ha azt érzem, hogy nem vagyok most éppen az? Rávágnám, ha tőlem kérdezné egy kétségbeesett kismama társam, hogy igen, mert aki akar fejlődni, mer változtatni, már megtette az első és nehéz lépést. Ha jobbá akarok válni, nyitott vagyok, hogy magamba nézzek, de ne fussak el tőle. Hisz változtathatok. Például, ha türelmesebb, megértőbb leszek, mindannyiunkkal jót teszek. Ha figyelmeztetem magam, hogy csak akkor szidjam meg, ha szándékos a rosszalkodás, ha tartom magam ahhoz, hogy nem hazudok nekik, ha komolyabban veszem a problémáikat, élhető korlátokat igyekszem támasztani, ha nem hagyom magam játszótéri mendemondákkal befolyásolni, ha az elvárásaimat az életkorukhoz próbálom igazítani, jobbá válhatok. Nem ez a rendeltetésem azon túl, hogy vacsoráztatok? Meg kell próbálnom, miattuk érdemes. De nem vihetem túlzásba, hisz nem készíthetem ki magam, ha mégsem sikerül minden a terv szerint. Hisz én is hibázhatok. Azt is meg kell tanítanom, hogy nem baj, ha elesünk, de fel kell állnunk és kérhetünk segítséget.

Éreztem, túlzásba vihetem a tökéletességre törekvést. Kikészít az is, ha nagyon akarok sokkal jobb lenni, de kevesebb sikerrel, mint terveztem. De akkor hol van az igazság?

A pszichológia elég jó szülőről beszél. „Winnicott szerint, ha az anya természetes önbizalmára támaszkodva saját megérzéseire hallgat, egészen biztosan jó gondozó lesz. Ez a fajta anyai elköteleződés mindenki számára adott lehet: nem függ az anya értelmi képességeitől, iskolázottságától, szakirodalomban való jártasságától; kizárólagos záloga a gyermekkel való egymásra hangolódás. ... egyre gyakrabban hallható az a meggyőző felismerés, hogy az elég-jó szülő jobb, mint a tökéletes. … Sok és sokféle elmélet foglalkozott már a gyermekneveléssel. Nem csoda, hogy a gyakran egymásnak ellentmondó tanácsok elbizonytalanították a szülőket, akik így egyre inkább rászorultak a sokszor maximalista előírásokra, tanításokra, elméletekre. Az anyák egyre kevésbé támaszkodtak saját megérzéseikre, s kiszolgáltatottá váltak a szakirodalom tanácsainak. „ Horváth Magdolna Az "elég-jó" szülő cikkéből .

Van is egy könyv azonos címmel Bruno Bettelheimtől. Az elég jó szülő. Úgy érzem, akarom ezt a könyvet.

Azt hiszem, régen, amikor együtt éltek a generációk és segítették egymást a gyereknevelésben is, könnyebb volt az újanya élete abból a szempontból, hogy nem kellett gondolkodnia a miérteken, tette a dolgát, ahogy az anyjától látta. A mai világ már nem ilyen. Van jogunk választani elveket, dönteni a gyerekünk sorsáról és megpróbálhatjuk másképp csinálni, mint anyáink. Jobban tetszik ez nekem, de bizonyosan nehezebb. Azt hiszem, hogy elég nagy feladat az is, hogy az anyám nevelési hibáit ne vigyem tovább, de a jól beváltakat átvegyem. Mindkettő nehéz. Ha képes vagyok megtenni azt, hogy túljutok egy beidegződésen és tudok váltani egy jobb felé, ha hallom anyám bántó szavait a saját számból, jobb, ha megállok meghallgatni a gyerekkori magamét is, talán megtettem mindent.

nyaralós

2011-07-26T10:57:00.005+02:00

-Sok puszit küldök!
-Anya, nem küldesz nekem képeslapot?
Részlet egy telefonbeszélgetés végéből.

Így esett, hogy képeslapot küldtem a nyaraló gyerekeimnek. Zsófinak az esti fényben úszó víztoronyról, ahova hősiesen fel és lejött, Benedeknek a Klauzál a térről, ahol rohangálni, szökőkútba nyúlkálni szoktak.

Anyánál voltak nyolc napot, azon a héten, mikor még nyár volt, mintsem ősz. Kert, árnyékos homokozó, kismedence, finom falatok, többször variációkban, óhajukat leső nagymamával, segítő szomszédokkal, házhozszállító bevásárló Gizussal. Élvezték, anyám hangját se hallottam már nagyon rég így csengeni. Nyaraltak mindannyian.
Izgalmak is adódtak: kisegér a szobában, tornádó a kertben, mínusz 3 tuja és egy fél diófa, 10 cserecserép.

Egyedül vittem őket haza, ezt a fejlődési fokot is meg kellett lépnem a jogosítványommal. Jól ment, Panka és Csiribí maximálisan lefoglalta Benedeket, Zsófi jó utas, alszik, lapozgat, nézelődik.
Visszafelé már untam, sehol se adrenalin.

Tudtam, hogy élvezik, kicsit Zsófiért aggódtam, hogyan éli meg ezt a hosszú időt, de menni akart.
Szeretett nyaralni, a telefonálásba is belejött.

Eközben mi is. Filmek, befejezett mondatok, üres hűtő, barátok, séták, beszélgetések.
Mint egy nászút, nekünk olyan úgyse volt. Igaz itthon, igaz Szabi dolgozott is, de akkor is.

badacsonytomaj

2011-07-19T17:38:00.007+02:00

Szabinak július végén van a névnapja, és szabadság pénzemből fenn állt a lehetőség, hogy most valami nagyobb meglepetéssel készüljünk. Évek óta van egy hiányérzetem, hogy nem szerveztem 30-as születésnapi bulit, de a titkos 33-as se jött össze. Távol sokaktól, a kispapa nem kapott meglepetéspartit és ez nem tetszett nekem.

Július második hétvégéjén Ajkára készültünk a nagyszülőkhöz, Szigligeti pancsolással.

És szerdán megláttam ezt a Facebookon.
Megnéztem, hol van Badacsonytomaj és tetszett, amit a térképen láttam.

És a kép összeállt.

Két nap telefonálás következett, jegyvásárlás, majdnem lebukással, nem vagyok túl jó szembehazudó, végül úgy maradt, hogy annyit tudott, hogy Levivel akartam valamit ügyezni.
Mikor elment a Tescóba cukorért, kinyomtattam a jegyet, felhívtam a telefonjáról a főnökét és elkértem hétfőre. Nehezen lett szállás is, jó is, a gyerekek a hátamon szörföztek, míg én délelőttönként a neten.

Csütörtökre összeállt a kép.

Pénteken elindultunk Ajkára, semmit se tudott.
Az anyukájával sutyorogtunk, terveztük a kivitelezést és elhintette, hogy Szigliget helyett menjünk Tomajba, mert most hallotta, hogy milyen jó ott a strand, ok, Szabit nem különösen érintette meg a változás.
Szombat reggel utoljára ébresztettük, addig a számára is látható dolgokat a mi kocsinkba, a titkosakat, a szuzuba pakoltuk.
Kinn ült a kertben, kávéját szürcsölve és nyomkodta az okostelefont. És megnézte a telefonszámlámat, ami sok volt. Anyóssal lehaltunk, de csak annyit tudott meg, hogy vettem valamire, valamikorra két jegyet.

A strand tényleg jó volt, élveztük a Balatont.
Egyszer így szólt az anyukája: egy ismerősöm a cégnél szerzett nekünk szállást ma estére!
Erre Szabi: na persze, ne szívass és bement a vízbe.
Egy kicsit később jöttem én: gyerekek, a mama elintézte, maradunk még egy napot, itt fogunk aludni, hurrá. Gyenge előadás volt. Majd félvállról, majdhogynem könnyedén, (ez jobban ment): ez tényleg komoly.
A gyerekek pihentek az árnyékban, majd folytattuk a mókát. Nem foglalkozott az estével.
Mikor meglátta a panziót gyanakodott, de jól jött, hogy az anyukája sokat telefonált aznap munkaügyben.
Lenyomtam egy rizsát, hogy ki kell használni a nagyszülőket és mennünk kell kettesben valahova és fel akarok menni a hegyre és Badacsonyi bort akarok egy pincészetben inni.
De nem is szereted a bort! Nem baj, de Badacsonyban nem ihatok mást.
Lefürödtünk és míg készülődtem megint az az okostelefon!

Összeállt a kép.

Mert látta Fb-on korábban, amit én és a szállóban kidobta a telefonja, hogy közel van a Laposa Pincészetet, de nem szólt róla.

Előbb sétálni indultunk, leültünk egy padra és nem tudtam, hogy tudja.
A paddal szemben pár méterre a rendezvény plakátja. Nem tudtam, hogy nem vette észre.
Így csak arra mutattam, hogy azt nézd, oda megyünk.

Boldog volt. Nagyon. Hogy neki ilyet még sohase, senkise. Hogy mennyire örül. Hogy milyen szép volt már eddig is a napunk. Hogy Quimby kettesben, meglepetésként, pedig csak körtés csirkecombot kért a névnapjára.

És az este még előttünk volt. Meg a hegy. A meredek hegy. Én alföldi lány vagyok.
Na ott elbukott volna a terv, mert azt nem adom be neki, hogy én tényleg fönn akarok borozni, pedig már négy jobbnál jobb pincét hagytunk el.

A kilátás fantasztikus volt, már az sokat adott. A hely remek. 800 ember, csak az elővételesek fértek be. A bor jó, és nem bántuk, hogy drága.
A színpad mögött a Balaton, de akkorában, hogy így még nem láttuk. Előttünk szőlősorok mindenfelé, és a Hold lassan járta körül a színpadot. Azért ez jó, mert ha a zenekarral énekeled ezt, az mindenképpen maradandó. Főleg, ha a kedves karol át közben, vagy ugrál a hátadon és húzza le a megégett bőr.

"Ha menekülnél, de nincs hova,
van a a világűrben egy kis szoba,
ahol a bánat súlytalan.

Ez az otthontalanság otthona,
benne anyád helyett egy mostoha
szeretget unos-untalan.

Ma éjjel a semmi sem olyan,
mint amikor olyan, amilyen.
Sétál a Hold a háztetőn,
zsinóron húzza maga után a szívem.

Nem zavar és nem kavar fel,
mindenki boldogon élhet vele:
óvszer nélkül fogyasztható
biztonságos konzumzene.

De a nihil nem idilli állapot,
csak lustán basznak az állatok.
Valahogy azt súgja az ösztönöm:
jobb, ha magamba költözöm. "

És voltak régi számok jól keverve az újakkal, Benedek kedvence meg a másik ,és volt poén, a Magam adom, ami a miénk, és a végén még a Legyen vörös is.

bárány

2011-07-18T16:42:00.004+02:00

Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy Benedek egy év múlva újra csoportot vált az óvodában, ha a nagyok elballagnak, és az tűnt, a legjobb ötletnek, ha ezt az aggályomat az ovival beszélem meg.
Nagyon készségesen álltak hozzánk, pedig egy hete volt, hogy bölcsbaglyosak lettünk, ismerkedtünk, mindent letisztáztunk.
A bagoly csoport óvónénijével, a már ex óvónéninkkel tudtam beszélni és a helyettessel, és olyan jó, hogy a gyerek érdekeit nézve ők is ugyanazt gondolták, mint mi és nem a fehérvárikavaróanyuka címkével láttak el. Megbeszélték a vezetővel és nyitott lett az utunk a bárány csoportba. A gyerekek persze, nem értik, hogy miért lett a maci bagoly, aztán bárány, főleg Zsófi keveri. De arra, hogy az ovisok iskolába mennek és mi még nem, Benedek magától fejezte be a mondatom, hogy egyedül maradna.
Egy év múlva Benedek nem fog iskolába menni. Éppen nem évvesztes, 1 héttel lemaradva a május végi szülinapjával. Lehet, hogy az ismereteivel és szókincsével leelőzi az egy évvel idősebbeket, de ez nem elég az iskolához. Azt mondták, hogy a fiúknál úgyis később érik a feladattudat, no meg pont úgy rajzol, mint Zsófi és ezt most nem a kicsi lányom javára mondom. Az öt éves státuszon, még Fehérváron beszélgettünk erről a gyerekorvossal és látatlanba azt javasolta, hogy akkor had maradjon még egy évet az oviban. Nem cél, hogy a legszebben író kisgyerek legyen, de ne küszködjön az írástanulással. Meg egyébként is, olyan sokat kell majd tanulnia, játszon csak felhőtlenül.
Féltem egy kicsit, hogy majd nem lesz szimpi a bárányos óvónő, ha már látatlanul variálok, de nem így lett. Kedves, türelmes és úgy közelített Benedekhez, hogy áradt belőle az a gyerekkapcsolat, amit felvenni nem lehet, és amit olyan régen láttam.
Az óvodáról az első benyomásaim nagyon pozitívak, azt éreztetve, hogy ők vannak értünk. Rugalmasan állnak a helyzetekhez, ahol legelől a gyerek áll. Fiatalos csapat, kicsit fura is a dadusképemnek a vékony lányok. Nekem a dadus az tyúkanyó, de ez úgy tűnik változni fog.
Egy szívfájdalmam maradt, hogy a tesók külön kertrészhez tartoznak, de legalább már egy szárnyba kerültek, és Benedek szomszéd csoportjában ott lesz Csilla.

rövid hírek szabiapunak a napról, mikor lemerül a telefonom

2011-07-11T13:32:00.001+02:00

nyúzták egymást, játszottak, feléledtem, teregettem, megnyírnák a csacsi farkát
pakoltam, pakoltak, holaperec, teregettem, anyavégeztem, pakoltam, űrhajó indul, főztem, szarvasszerelés, kevertünk, ettünk

mindketten mennek nyaralni szerdán anyához, azt választották
és anyám is

nekem más dolgom se lesz, csak várni haza a férjemet
szerelmesen

nekiláttunk pistókát sütni: tojások szétválasztva, hopp, nincs sütőpor, még jó, hogy mostanában olvastam, hogy anélkül is megy, ha jól felvered a tojásokat
liszt 11 kanálnál elfogyott, hopp, a rétesbe beköltöztek, a teljes kiőrlésűt nem mertem, még jó, hogy olyat is olvastam, hogy keményítővel lehet sumákolni
kipróbálva, látszatra rendben, emmatorta csak meglesz

kuala lumpurban lellebaba születik

megtaláltam a blúzom gombját
a hűtőben

mai

2011-07-02T23:50:00.000+02:00

Nyugis délelőtt, víztoronyban lépcsőzés, kilátás, inga, szökőkutas rohangálás, gyerekpizza, elkapott az eső. Fél háromkor déli alvás, nagy családi szundi.
Gyerekek az ágyban, apának sörözés, anyának képrendszerezés, vége a napnak.
De mennyire jó volt!

játékos

2011-07-01T13:52:00.003+02:00

Együtt játszanak. Végre. És sokat. És ügyesen. És olyan jó látni, hallani őket. Pakolni se rossz utánuk.
Pár napja volt erről egy vitánk, hogy a gyerekeknek kell szülők nélkül is játszaniuk és ez nem elhanyagolás a részünkről, de kell, hogy befelyezzünk mondatokat és kell a vágy, hogy be akarjak szállni a játékukba. Valószínűleg ez is szükségszerű volt, de a változás okain már merengtünk erkélyes csendes ülős estéinkkel Szabival.
Erre jutottunk:
Kitárult a tér, elférnek, több helyszínen, szeparálódni tudnak.
Nincs dolgozó apuka, és feszültség, hogy nem hagyjuk, hangosak vagyunk, hogy nem hallja a gondolatait sem. És nincs nyomás, hogy siessünk ki, legalább addig kap pár óra jogot a nyugodt tevékenységhez.
Rájöttek, hogy ez milyen jó.

Negyedik napja legalább, hogy délelőtt, le sem mentünk. Korábban nyáron ez elképzelhetetlen volt. Mire végeztem a szokásos reggeli köreimmel, úgy belejöttek, hogy nem volt szívem megbontani az egységüket. Játszanak, játszani akarnak. Igaz mese után nehézkesen indul, mert Zsófi olvasgatni szeret, Benedek meg hívja, kéri, utasítja, hogy játszál máááár velem Zsófa! És ha királylányunk rááll, két-három órát békességben, összehangoltan barátok lesznek a testvérek. Benedek le se akar menni, még a belváros, a trolizás se hatotta meg, de még a könyvesbolt se.
Persze beszámolnak, hogy mit találtak ki, hogyan gyógyítják a delfint, segítséget kérnek, ha nem érik el, ha nem sikerül valami, ha ötlet kell, ha golyópályát kell építeni, olyat, mint a dobozon van és maguktól nem megy.
Annyira nagyon örülök. Már aggódtam, hogy valami baj van, mert nem megy az önálló játék, valamit elrontottam, túl sok voltam, rosszul voltam jelen. Másoknál persze elvoltak a kis befőttesüvegek, de otthon nélkülünk nem ment a játék. Most olyanokat vesznek elő, amit eddig soha, amivel csak akkor játszottak, ha én akartam.
Legóznak egyedül, vasutat, autóutat építenek, és csak kereszteződéskor van segítségkérés, építenek mindenből, hosszú szerepjátékokat találnak ki, leginkább kisdelfin és nagydelfin köré, szerelnek, kirakóznak, szülinapot szerveznek. Élvezik, élvezik és élvezem.

véletlen

2011-06-29T13:29:00.003+02:00

Tegnap megsajnáltam Zsófit és levettem a nejlonos-frottíros lepedőt, mert csak leizzadt rajta és a délutáni pelusnélküli alvásnál még egyszer sem volt rá szüksége. Akkor meg minek, este úgyis pelenkázunk, mert nem tudom eldönteni száraz-é teljesen vagy sem. Aztán este mindkét szülő azt hitte, a másik adta rá a leányra a pelenkát. Reggel lett gyanús, mikor pisilnie kellett, hogy jé bugyi.
Hát az első pelenkanélküli éccaka kiválóan kipipálva. Nem ébredt, nem pisilt, nem húztunk ágyat és még vagy félórát várt ébredés után, mire wc-re ült.

lakásséta

2011-06-28T17:36:00.002+02:00

itt

hogyisvagyunk

2011-06-28T15:42:00.001+02:00

Az aprók azt hiszik, hogy nyaralunk és egyszer hazamegyünk, de mélyül a tudat, hogy mégsem. Zsófi Katimamát keresi, mert összekapcsolta a váltással, hisz vele jött és maradt anyukám pár napra.
Találkoztunk a gyerekorvosunkkal, nagyon szimpatikus és védőoltáspárti elsőre. Az első tetszik, a másodikon gondolkodom.
Ismerkedünk a közvetlen környezetünkkel, tudjuk, hogy az ovi kék és ősszel vár minket, melyik út visz a nagyjátszóra, melyik a kicsire. Ízlelgetik, hogy nem utcában, hanem soron lakunk.
Új fogalom, hogy apa dolgozni jár, kérdik is reggelente, hogy ugye hazajön és van apaöröm, ha újra látják és lehet hencegni, hogy a mi apukánk is munkába jár.
Benedek meglepően jól érzi, érti a helyzetet. Tegnap az oviban meg is fogalmazta magától, hogy tetszik neki az ovi, jók a játékai, de nem lesznek itt a barátai, azt láttam, ettől igazán fél, mintha érezné a szeptember súlyát. Azt szeretné, ha legalább Csillának lehetne a csoporttársa.
A csajokkal remekül elvannak és örülök, hogy sokat találkozhatunk velük. A lányokkal olyan könnyű jól érezni magunkat és így csitul az a fehérvári udvaros gyerekdömping, aminek hátrányait egyre inkább éreztem. Az udvar jó, a semmilyen környéken, ahonnan nehézkes és minek elmenni, ahol program a DM. De sokan voltak/vannak, és a nagy számok törvénye alapján olyanok is, akikkel nem akartam együtt lenni. Benedek Zsófival ott szóba se állt, túlfűtött volt tesztoszterontól és az abból adódó konfliktusokból. Inkább korcsoporti hatás, mint családi, ha kimentünk, legalább is Benedeknek. Itt jobban együtt vagyunk. Délelőtt játszanak egymással, a játszón is, délután akár a lányokkal, vagy ismerkedünk, de elveszhetünk a játszón ismeretlenül is. A kedvencünk egy óriás kígyóhinta, családilag elférünk és nem szédülök le róla. Sőt!
Szabi biciklivel jár, egyelőre a Tibiével, a miénk a hó végén megy nagyszervízbe, mégiscsak 6 évig várt. 9-re megy, reggel együtt kávézunk, visz ebédet, amit előző nap főztem és olyan jó így gondoskodni róla, hisz nincs egész nap velem. 5 után jön. A munkatársait ismeri, nyugiban dolgoznak mind, és nem kell mailt írni, ha kérdése van. A corsa is rengeteget pihen, jutott neki hely az udvaron, beszerző és taxi feladatokat látva csak el.
Az estéink megváltoztak. Van lehetőségünk az aprók pizsamaosztása után nyugodtan, nem suttogva beszélgetni, sörözni, barátokat fogadni, elbújni a szentélyünkbe, normális hangerőn filmet nézni. Együtt, nem egymás mellett.

Jól vagyunk.

holisvagyunk

2011-06-27T14:57:00.009+02:00

Hazajöttünk. Ezt érzem.

Kitárult a tér, most látom csak, mennyi kompromisszumot kötöttünk a fehérvári lakásunkban és jó, hogy most nem. Nagyobb, jó elosztású, erkélyes a lakás. A negyedik emeletiség bevásárlásnál nehéz, de kárpótol a kilátás. Az erkélyen késő délután van árnyék, a napernyő ezt nem segíti, így esti beszélgetős funkciót tölt be. De nem is kívántunk magunknak mást. A klíma segít, de nem vészes a meleg, még fönt sem, viszont a ruhák gyorsan száradnak és végre van helye a szárítónak.
Van szép ebédlő asztalunk, már a székek minősége se bosszant, az erkélyre viszont éppen megfelelőek.
A nappali kisebb talán, de nem hálószoba. Hisz galériás, így van egy elszeparált zugunk és ez jó.
A gyerekek szobája nagyjából akkora mint volt, hosszúkásabb, mint négyzet, azzal a képzettel, hogy így több hely marad.
Van egy fürdőszoba káddal wc-vel, itt hiányzik az ikeás polcom és pár szekrény, és fönn van zuhanyzó wc-vel.
A konyha rendben, szokom a rezsós tűzhelyet, a fiókok kicsik, de a lépcső alatt pakolós tér van. Jelentem megtöltve.
A gyerekek is élvezik, hogy nőtt az élet terünk, hogy lehet választani hol pisiljünk, lehet lufit engedni a galériáról, lehet napsütésben fagyit enni alsógatyában az erkélyen.
A lakás remek.

Az ovi három percre, Spar ötre, a nagyjátszó is, a kicsi árnyékos meg kettőre. Kicsi szökőkút, pici piac és turkáló a közelükben. A troli sűrűn és közelről jár. Az utca végén egy pizzéria kerttel, gyerek menüvel, játékokkal. A másik irányban Kerek Perec, szegedijó pékség-kávézó. Tesco 10-re se kocsival. Látjuk a Dóm tornyait és tudjuk, hogy éjfélkor kapcsolják le, de a víztorony fénye, még attól is szebb.
Belváros 10 perc. Ahol lehet rohangálniuk, mert oda nemhogy autók, de biciklisek se mehetnek be. Hétvégén szaladtak is nagyot, műemlékmászással, szökőkutakkal, Tiszába kavicsdobálással, de szeretem, hogy ezt is lehet.
Tibi teraszára rálátunk, ahol eddig bandáztunk nyáresteken, Leviékét fák takarják ki, de integetni tudunk. A Bozóki lányok két saroknyira.
Alattunk művház, tangózenével. A környék remek.

Makkoserdő sor 22.

a hatodik nap utáni reggelen

2011-06-27T14:36:00.002+02:00

épp tulajdon jogi problémáik voltak és Zsófi azzal zárta le, hogy az a kirakó márpedig az Enikőé.
Láttam, hogy Benedek gondolatot vált, elmélyed, kattognak a fogaskerek az emlékeiben. Majd így szólt:
-Anya, kigondoltam, maradjunk örökre.

óvoda

2011-06-27T14:15:00.005+02:00

Délelőtt voltunk ismerkedni az új ovinkkal. Nyolc csoportos, a fehérvári duplája, tágasabb terekkel, csoportonként külön öltözővel, mosdóval, amik szorosan egymás mellett, kis szigetként vannak az épületben és ez tetszik. Az udvar nagy, minden csoportnak külön résszel, sok és jó játékokkal, fákkal, de ha akarnak a tesók találkozhatnak.
Először a vezető óvónővel beszélgettünk, majd találkoztunk az óvónénijeinkkel is. Elsőre szimpatikusak, kedvesek, javarészt fiatalabb dolgozókkal. Zsófi a cica csoportba kerül, jele a perec. Azt találtuk ki, hogy csak szeptember 12-én kezd, mikor a bölcsisek már túl vannak másfél héten és már kevesebb sírnak a gyerekek. Lassan szokik be, és az nagyon tetszik, hogy Zsófi bizalmatlanságát alapul véve ajánlották ezt a gondozói. Augusztus utolsó délutánján tartanak egy ismerkedős udvarozást, ahol találkozhatnak a gyerekek, a szülők óvónők egy kötetlen hangulatban. Ez is tetszik. Kezdetben ebédig maradnak mindketten.
Benedek végül a bölcs bagoly csoportba kerül, jele az esernyő. Aggódásom sarkalatos pontja, hogy most is egy évvel idősebbek között lesz, és a fehérvári tapasztalatból ez az ami nem tetszik. Bár igyekszek arra gondolni, hogy nem feltétlenül jár majd ez ugyanazokkal a helyzetekkel, hiszen más a közeg, a nevelők. A két nagycsoport alatt vegyes csoportok vannak, nem hiszem, hogy látatlanba azt kéne inkább választani. Mert a nagy csoportban lesznek foglalkozások, amiket szeret, attól félek, hogy a fiúk csoportban betöltött szerepéért hátránnyal indul, főleg, hogy ő az új fiú és még kisebb is, de bíznom kell, hogy az óvónők jól kezelik majd a helyzetet.
Annak igazán örültem volna, ha a cica csoport szomszédos a bagollyal, nem pedig az épület két szárnyában lesznek, hogy hihessem támaszai lehetnek egymásnak, de így ez nehezebb lesz.

a hatodik napon*

2011-06-24T08:53:00.003+02:00

Tegnap egy tökéletes nap után jövünk haza a Bozóki csajoktók és Benedek felteszi a kérdést:
-Anya hazamegyünk egyszer?
-Szeretnél?
-Igen, egyszer menjünk haza, de nagyon nagyon nagyon soká. Vagy maradjunk Örökre?
-Mit gondolsz?
-Majd kigondolom.

*a gyerekek hatodik napján

június 15-én jön egy teherautó

2011-06-01T23:17:00.004+02:00

és felpakolja kis lakásunk ingóságait és elviszi Szegedre.
Benedek 9-én megy utoljára a Palotavárosi óvodába, még ötször, szeptemberben a Cső utcai maci csoportban kezd, húgával együtt, aki a cica csoportot erősíti majd.
Két percre a szegedi ovitól és két percre három jóbarátunktól lakunk majd egy negyedik emeleti albérletben.
A mi lakásunkat január óta eladni nem tudtuk, 3-an nézték meg, így albérlők jönnek ide is.

A részletek.
Tavaly fogalmaztuk meg, hogy az idei nyár lenne a legjobb költözésre, mert egy gyereknek kell váltani, mert Szilárd vár ennyit Szabira, hogy a munkatársuk legyen.
Januárban három portálra raktunk hirdetést, nagy reményekkel, hogy nyárra biztosan elkel, de csak ingatlanosokkal szerződtem.
Ahogy haladtunk előre a hónapokkal, azt éreztem úgy távolodok a nyártól mégis. Jöttek a helyzetek és csak tornyosultak a feladatok, miközben nem tettünk semmit, nem tehettünk semmit.

A házassági évfordulónkon, május közepén, Szegedre mentünk és megtaláltuk a helyet, ahol jó lesz nekünk.
Aztán aggódtunk, hogy mennyit pénzt dobunk ki úgy mégis, ha hónapokig nem lesz vevőnk.
Levigyük az árát, vagy mi legyen? Szabi egy este hirdetést rakott fel, immár kiadót és másnap öten érdeklődtek. Július elsején költöznek.

Ma van a fehérvári oviban a kiscsoportosok szülői értekezlete, ahová már nem megyek.
Nem sajnálom, annak ellenére sem, hogy az ovi hozta meg a gyökereket, a barátságot és az óvoda az egy, amiben itt biztos voltam, hogy jó.
Érdekes, hogy ami hiányzott, az utolsó félévünkben kezdett alakulni, egésszé válni, valós kapcsolatokkal. Csak, hogy fájjon elmenni. Most arra gondolok, hogy mennyire sírtam Zolika vállán a lány- és Szegedbúcsomon, de akartam jönni. Szabi után, a remény után, hogy itt jó lesz, hogy itt család leszünk. Így lett, a gyerekeim Fehérváron akartak születni, ezt mantráltam magamnak az első két évben. Most visszamegyek, mert azt akarom, mert azt hiszem ez lesz mindannyiunknak a legjobb út, amit választhatok. Nem tudom sírok-e majd, de azt igen, hogy minden más lesz, ami jó, mert nem a régi Szegedet akarom, hanem az újban magunkat.

Benedek az, akinek a legnagyobb váltás lesz. Ő veszít a legtöbbet, még ha nem is sejti.
A költözés kapcsán az foglalkoztatta, hogy vajon mekkora teherautóra lesz szükség, és szerinte minimum egy piros kamion kellene. Biztosított róla, hogy olyan erős, hogy a mikrót, majd ő pakolja. Édes.
A neheze szeptemberben jön el. Mert jó lesz együtt lenni sokat, nyarazni, bár biztos hiányolja az udvart, és a kisbarátait, de a sokk az új óvodára marad. Azt hiszem, így a lehető legjobb az időzítés, addig szokja, ismerkedik és a nagy feladat késlekedik, amibe Zsófival együtt, de külön csoportba lépnek.
Kedden, mikor Marci elment, mi maradtunk a homokozónál és nem volt egyetlen ismerőse lenn, két perc alatt barátkozott össze egy magányos kisfiúval, úgy, hogy az egész helyzetet Benedek teremtette. Ez a tulajdonsága könnyítheti meg a változást, persze ettől nem lesz könnyű egy cseppet sem. Csak legyenek befogadóak rá, mert ő biztosan megtesz mindent, hogy beilleszkedjen!

11-én, szombaton felmegyünk Évához, gyerekszigetezünk, mert az tavaly is olyan jó volt és vasárnap Szabival visszajövünk. A kicsik nyaralnak mamával, Évával Budapesten, mi a dobozokkal és az utolsó napok érzésével kettesben.
Szerdán leköltözünk és hétvégére egyesülünk Szegeden.

Az egyik lábunk már ott, de egyre jobban érzem, hogy nem tudok mindent elcsomagolni.

pörgettyű

2011-06-01T15:05:00.003+02:00

Szabi egy szombat délelőttön, tán anyáknapja előtt, elvitte az aprókat a Tescóba, amíg én főztem. Egy-egy újsággal és virággal tértek haza. Tehát anyák napja előtt, immár biztosan. Benedek újságjához ajándék pörgettyűk voltak csomagolva. A kinyomós fajtából.
Ott kezdődött a szenvedély.
Délután a Bory várban is csak pörgetett.
A fagyizó pultján is.
És vasárnap is, amikor Jankababával találkoztunk.

A nagyfiúknak az udvaron volt egy tálcájuk, felhúzós pörgettyűkkel és Benedek nagy szemekkel és vágyakozva figyelte. Azóta tudjuk, hogy Dracco spin a neve. Kapott is egyet, majd Katimamától szülinapjára az arénát is, azóta töretlen a pörgetés és a másokat megfertőzés. Tálcán, csúszdán, arénában, gumiszőnyegen, vízben, föntről, oldalról, kicsit, nagyot, erősen.
Nem gondoltam, hogy az én seholseülökmeg, semmisekötlenagyon fiam, ilyen érdeklődést mutat majd valami iránt.
Örülök, hogy van ilyen, annak is, hogy ez, mert nekem is tetszik, hogy pörögnek, na de ennyire?

szobatiszta

2011-06-01T14:27:00.003+02:00

Zsófia azt mondta korábban, a bilizéssel való érdeklődésünkre, hogy majd akkor pisil pelenkán kívülre, ha neki is lesz kukaca. Mi meg annyit mondtunk, hogy azt azért ne várjuk meg.
Egyébként meg nincs is arra szüksége, hisz kislány, és majd eljön az idő, amikor érzi és tudja, hogy bilibe kell engedni. Csak a füle mellett engedte el az egészet, hallani se akart cicás bugyiról, de egyre többet figyelt, mikor a tesó használta a wc-t, és adogatta a papírt annak, aki beengedte.
Aztán kb 2 hete mondta, hogy pisilt a kádba, majd érezte azt is, mikor a pelenkába csurgatott. Tök jó, mondtuk, lassan azt is tudod, hogy előre jelezd.
Aztán múlt hét vasárnap reggel feljött a téma, már nem is emlékszem, hogy hogyan és bugyit kért. A napot Vendel és Kornél dédimamájának a kertjében töltöttük bili társaságában, csupasz fenékkel. Hatszor mellé és kétszer bele lett az esti leltár, úgy, hogy az estit önállóan végezte, kérdés nélkül.
Aztán napokig csend. Mindenféle dolgunk volt, városban mászkálós is, nem tudtam esélyt adni a folytatásra. Pénteken már bántott, hogy Ketteske időhiány miatt nem kap figyelmet, ebben a nagy dologban. Kimentem hát vele pótruhákkal, bilivel, kérdésekkel a fejemben az udvarra, lesz ami lesz alapon. Több, mint két órán keresztül nem pisilt.
Délután folytatva a hogyanisállunk napot, elmentünk Marciékhoz bugyiban, mert tudtam, hogy ott beengednek minket így is. Zsófi lepisilte a legós dobozuk tetejét, Marci mondta is, hogy jaj, ne az a kedvenc dobozom, de nem volt gond, hála a műanyagnak. Később játszótereztünk, semmi, majd hazafelé az utcán ráült a bilire, de nem volt meg a várt siker. Itthon aztán háromszorosan. Boldog volt, meg mi is. Büszke is volt, meg mi is.
Szombat reggel már bilizett és azóta egy csepp se ment mellé.
Aludni kap pelenkát, délután eddig feleslegesen és olyan nagyon ügyes. Szól, tartja, tudja. Kakilás is megy, és a pukit is le akarja húzni. Még bilihez kötött, fűbe nem tudja elengedi, az ovis kiswc se vonzotta, inkább tartja. Hát rajta.
Kész van, szobatiszta.

a problémamegoldó

2011-03-01T21:11:00.006+01:00

A Pulp Fiction egyik jelenete jut eszembe, a mi új Melvinünkről, igaz a vér nem stimmel a sztoriban, de a balfékek igencsak.

Esti készülődés, mese előtt bevonulnak az éjszaka kellékei, olykor alatta is és igyekszünk, hogy utána már ne.
Takaró, maci, csacsik, víz, aktuális kedvencek. Még mondtam is, hogy ha egyéb kívánság van, akkor most találják ki. Majd elköszöntem.

Minden ritmus és menetrendszerint ment. Szabiapu mesélt négy Annapetigergőt, a hátán ágyba vitte az ifjúságot, takart, macit pólyált, karácsonyfaizzót be, villanyt lekapcsolt, puszi, jóccakát.

Öt perc múlva megjelent Benedek, hogy hol van a kiskaticája?
Két napja nem voltunk itthon, passz, az esti pakolásnál sem találtam, nagyobb passz.
Keresésre indulok, miközben látom az estém folytatását, ha nem lesz meg: Benedek szomorú, Zsófi kijön, senki se akar aludni, Szabi eközben próbálja a fiát lebeszélni a katicáról, rábeszélni valami másra, meg egyébként se variáljunk szülő kímélős este elé néznénk.
Megjelent Zsófi. Tudtam.

Megjelent és elindult. Nem szólt egy szót se, csak kiment az előszobába. Néztünk nagy szemekkel, hogy mi ütött ebbe a gyerekbe. Gyorsan haladt, nem kérdezett, nem nézett, nem beszélt. Lepakolta a cipősládáról az otthagyott ruhákat, elővarázsolta a katicát, a bátyja kezébe nyomta, és bevonult aludni.

Hallgatta a vergődésünket, és egy ideig bírta is.

farsang

2011-02-22T10:41:00.005+01:00

Idén könnyű volt a helyzet. Benedek megkapta Karácsonyra Buzz jelmezét, Maya meg turkált egy katicás pulcsit korábban Zsófinak. Kicsi nosztalgiából, hogy egy éve hogyan készülődtünk az utolsó pillanatban bevettem Lightyear gatyáját és összedobtam egy csápot, csak a miheztartás végett.

Benedek repülni akart. A saját szárnyain, repülőn, és megígértük neki, ha egyszer sok pénzünk lesz, elmegyünk megnézni egy rakétakilövést, és ha még több nagyon sok pénzünk lesz, befizetjük egy űrkirándulásra.

A pelenkázó alátét a Liberótól bizonyult a legjobb szárny utánzatnak rohangálás közben, ha kiszálltak a felnyitott kanapé űrhajóból.
Szabival megbeszéltük, hogy nem megyünk földszintnél magasabbra a gyerekkel, de tudtuk Buzz jelmeze nekünk kell.

A legjobb ajándéka volt ez szenteste, három napig minden este mostam, hogy reggelre a fehér ne szürke legyen. És azóta nem kérdezi, hogy miért nincsenek szárnyai.

Benedek az őszi ovis fényképezésnél beteg volt, lemaradt, pedig akkor dúlt a szerelem és titkon közös képben reménykedtem Vanesszával.
De most meglett!

amikor unjuk a telet és standolunk a nappaliban, akkor készítünk fényképeket

2011-02-08T09:18:00.004+01:00

önjáró akarat

2011-02-04T14:13:00.004+01:00

azaz Zsófia, kicsi lányom

Anyám persze röhög, mert azt állítja én is ilyen voltam és a nevetéséből kihallom a nagymamai szeretet mögül, hogy most visszakapod édes lányom.

Nem tudom, hogy véletlen egybeesés-e, vagy szándékosan nyúlok dacos időszakokban Napóleon korához regényekben, amikor itthon is előfordul egy apró diktátor. Így volt ez Benedeknél is, és megint a Désirée-t olvasom.

Zsófiki érdekes teremtés ez ügyben, mert úgy látom könnyebben belesimul az életbe, könnyű gyerek, de a leglehetetlenebb hülyeségen borul ki. És nem lehet meggyőzni, rávenni valamire,zsarolni meg se próbáljuk. És nem felejt.

Kedvenc estem: reggel oviba készülődve, cipő a lábunkon, csak a kabát-sapka-sál hiányzott, mikor kitalálta, hogy tegyek a piros flaskába vizet. Benedek rögtön nyújtotta a saját üvegét, hogy igyon, ha szomjas, még el sem kezdtem, hogy indulunk, cipőben nem megyek vissza, ott a másik és Benedek már adja is.
Nemnemnem. A pirosaaaaat!
Nem sikerült lebeszélni, Benedek már a folyosón. Zsófi akkor jössz, vagy maradsz a piros üveggel?
Nagy duzzogva elindult. Sétáltunk nagyot, kicsiboltoztunk, evett-ivott, nevettünk.
Hazaérve első kérdése volt, hogy most már teszel vizet a pirosba?

Ajtómán. Az óvodában dupla ajtó van. Ha megyünk előfordul, hogy dugót okozunk, mert Zsófia felel szigorúan az ajtók nyitásáért. Nincs mese, ha belülről valaki megelőz minket és hamarabb nyit, akkor megvárjuk, hogy becsukja és elölről kezdjük a műveletet, hogy Zsófedli nyithassa ki. Sietni tilos, mert káros lehet a dobhártyánknak.

Általában ugrál, szökdel, ha nyomatékosítani akar. Ilyenkor megölelni se lehet, jobb ha megvárjuk a könnyeit, mert az tereli, és már azért üvölt, hogy töröljem meg azokat. Ezután van esély a csillapodásra, ha a családja nem tetéz a papír zsebkendővel.
Mert csak és kizárólag anya törölhet csak és kizárólag frissen kivett zsepivel. Nehéz lehet neki velünk, mert kínáltuk zsebből pzs-vel, hozott Benedek is, apa is ugrott, hogy legalább nekem segítsen, de ez tőr volt a hátán. Nem nyugszik le míg meg nem kapja a csak és kizárólag zsebkendőjét és a többit miszligekbe nem szaggatja.
Ez szokott vicces lenni és mondom nehéz neki, mert még röhögünk is. De ezzel kerget az őrületbe is, mert nemkurvamindegy milyen zsepi?

Parancsol, intézkedik, irányít. Napoleona.

Aztán ott van a konyha. Nem tudjuk miért, de oda vágyik, ha kiborul. Konyááába! Ki kell vinni és ennyi. Nem eszik, nem iszik, de volt már hogy felajánlottam üljön be a hűtőbe.

Duzzogni tud, ez nekünk új. Megbántódik és csendben elvonul lefelé gördülő szájjal, a sírás határán. Leül, vagy lefekszik és csak néz maga elé, esetleg takarót nyalogat. Kicsi bánatos ilyenkor nagyon aranyos. Szívszorítós.

Leggyakoribb szavai a mingyá, és az egyedü.
Mindjárt mehetünk, ha ezt elolvasta, kirakta, alpakolta. Mindjárt kicserélhetem a pelenkáját, ha úgy akarja.
Egyedül öltözik, vetkőzik, majd ő megterít. Ha éhes hozza a kisszéket a fiókhoz, hiába van kész az ebéd, alkut kötni nehéz.

Újabban nevel is.
Nem akarta, hogy Szabi beavatkozzon a belügyeibe és így szólt: Apa, haggyá, mennyé a dógodra, mennyé dogozzá! De én is megkaptam: Ne röhögjé, hanem egyél!

péntek az

2011-02-01T22:24:00.001+01:00

tesónap

Benedek péntekenként itthon van. Eléggé elfárad az óvodától, bár szereti, de itthon is szeret lenni és abból olyan kevés van. Mivel Szabi itthonról dolgozik, neki is jár a csendes munkához való jog, így nem oldható meg, hogy délben hazahozzam, de a pénteket megkaptuk.
Szándékosan péntek délelőttönként vasalok, hogy a reggeli mese után ketten érjenek csak rá játszani.
Azt látom, ha sokat együtt vannak, egymásra hangolódnak, játszanak és csibészkednek és kijönnek egy óra után, hogy aludtak, pedig nem, de egy konfliktus nélkül összedolgoznak.
Persze ez nem mindig ilyen kerek és egyszerű, mert elég az egyiknek egy nehezebb nap és borul a terv, és a ruhák tovább várnak.
Adni akarok nekik lehetőséget egymásra, ez a péntek. Mert hétköznap délutánonként olyan rövid az idő és akkor inkább apa és anya kell, meg közös játék a szülőkkel, pláne, ha úszni is megyünk. Esélyük sincs ismerkedni.
De pénteken apának ötig nyitva az irodája, anya főz, vasal... és megtalálják egymáshoz az utat. Persze segítséggel. Benedek rengeteget érett a Zsófihoz való viszonyában, igazi nagytesó lett. Hívja, bevonja, keresi és szereti húga társaságát. Olyat is mondott már, hogy Zsófival szeret a legjobban játszani. Sokat vannak csak úgy egymás mellett is és Zsófia daca most nem sokat segít, de akkor is vasárnapra újra szimbiózisba lesznek, ha nem vonulunk megint át az országon.

A péntek jó.

úszós

2011-02-01T13:47:00.003+01:00

Benedek októbertől úszni jár.

Szeptemberben a focit is kipróbálta, de nem szeret futni, mi nem itthon sörözünk (nem)meccsek előtt és azt hitte a kapu arra való, hogy tornázzon rajta. Meg értelme nincs a csapatsportnak abban a korban, amikor mindenkinek csak a labda kell.

A víz tetszett neki és az folyamatosan körülveszi, más közeg és az már önmagában is élmény. Gyorsan legyűrte a félelmét és alámerült hamar. Már az első órán is egy picit.
Kb egy hónapot volt távol az uszodától betegség, karácsony okán és mostanra a vizes lét negyedik fázisába lépett. Szintlépései egyoldalú megfigyelés alapján, Kriszti néni nem mondta, hogy így lesz:

Az elsőn ünnepelte magát. Hogy buborékot fúj a víz alá, hogy kapott úszószemüveget. Azt hitte az úszás maga nem más, mint néha lenézni a vízbe, csúszdázni bele, csapkodni, ugrálni benne.
Egynyolcadnyi táv siklás, merülés, hétnyolcad örömködés.

A második fázisban rájött, hogy nem elég tapsoltatni magát, itt akad munka még. Nem állnak meg ott, hogy karikákat hoznak fel a medence mélyéről. Ebben a részben az is kikristályosodott, hogy az új feladatok nem egyszerűek, tehát ötnyolcad bohóckodást választott.

A harmadik a haragé. Kriszti nénire, mert túl nehéz feladatod ad, és rám, mert ezért nem ordítom le az edző fejét. Szeretett járni, de visszatért volna az első fejezethez. Kétnyolcad bohóckodás és ugyanannyi nyafogás, de játszani a végén örömmel marad.

És a negyedik, az anyai kívánság szintje, belejött. Akarja csinálni, talán elhiszi, hogy ami tegnapelőtt még nem ment, holnap már fog. Rákapott az ízére, ügyes. Főképp, hogy az első órára úgy engedtem el, hogy nem muszáj víz alá mennie, csak, ha akarja majd, most meg többet van alatta. Tán egynyolcadot lébecol.

Büszke vagyok rá nagyon, mert az a bátor, aki magát győzi le.

beszédes

2011-01-28T07:51:00.007+01:00

Zsófia valamikor átváltott az őnyelvéből a minyelvünkbe. Szinte észrevétlenül. A tempó, a ritmus, a lelkesedés nem változott. Egyszer kibújt Reniből (bölcsis gondozónő gyed előtt), hogy aggódott Zsófiki hablatyolása miatt. Nem hitte, hogy abból valaha mondatok lesznek. De lettek és azóta nincs megállás.
Folyamatosan mondja ő is. Első ráeszmélésemben, a változás kezdetén, hogy folyamatosan ketten mondják, leszívták estére szívószállal az agyam. Valószínűleg a fülemen keresztül, mert ott is éreztem a nyomást. Meg is kapták nyolc körül, hogy oké, hogy mindketten beszéltek és egyszerre, de nem lehetne, hogy legalább ugyanarról?
Arra a kérdésre, hogy milyen az élet a kettővel, akkoriban, az a válaszolom, hogy egy kommentátorral és egy szóvivővel élek együtt, de én Szabival akarok beszélni.

És vannak gyöngyszemek. Zsófia bajban van a birtokosokkal, mert ilyenek tud, mint a csacsinak a farkája, vagy hangája és Benedeknek a próbálni, króbálom marad, akárcsak az antó. Zsófi valahogy Makói nyelvjárással beszél, mert felveszöm, a szegedi Betyáros konyhalányaként hallottam ilyet utoljára. :)

Imádatosak, persze, de este a legtöbb, amit kívánhatok, hogy csend simogasson a sötétben.

Vanessza

2011-01-25T21:06:00.008+01:00

A történet itt kezdődik, kb egy éve; párbeszéd részlet a fiammal:
-Anya, ugye Éva fiú?
-Nem, Kicsim, Éva lány.
-De hát a barátom!

Aztán azt mondja, hogy nem játszik lányokkal az oviban, mert szétdobálják a játékokat, de lebukik.

Utána sokáig nem mondom neki, hogy lehet fiú-lány barátság, nem érdekli.

Úgy 3 hónapja, arról beszél nekem Anikó néni, hogy a fia megnősül.
Állok bután előtte, bólogatok, hogy örülök, de nem értem, miért mondja el nekem.
Nagyon lelkes az óvónő, nem szegem kedvét, meghallgatom, mert nem minden nap nősül az ember gyereke.
Úgy tűnik, Anikó néni közeledik felém, a barátom akar lenni, hát jó.

Anikó néninek nem lányai vannak?

Aztán leesik, hogy az én fiamról beszél.

Az új kislány, Vanessza, kiscsoportos, cserfes, copfos.

Nem faggatjuk, pedig legszívesebben mást se tennék, csak titkon örülünk a lánynak. Mert a legjobbkor jött. Mert Benedek kezdett elveszni a fiúk dominanciaharcában. Nehéz idők jártak rá. Meg egyébként is.

Egy-két elejtett mondat a vőlegénytől, hogy tényleg, de semmi több.

Akkoriban egy délutánon egyszerre érkeztek az anyukák, együtt öltöztettük őket.
Tényleg cserfes, aranyos.
Nevetgéltek. Vanessza a fonott copfjával csiklandozta Benedeket, ő meg hagyta. Benedek arra kérte, hogy ne fusson már olyan gyorsan az udvaron, mert sose éri utol.

Az anyukák csak somolyogtak a padon.

Aznap este arra gondoltam, hogy így szeretnék örülni majd a felnőtt menyemnek is. Hogy akkor is tudjak osztozni az örömében.

Aztán csend.

Ma délután.
Későn jutott az eszébe, hogy benn hagyott egy rajzot, de már az óvónő is elment, nem mehettünk vissza érte. Nem érettem, hisz nem egy nagy rajzos. Vigasztalni próbálom, hogy majd holnap elhozza, és milyen jó, hogy a fakkjában van, mert ott megtalálja és menjünk haza és csináljunk egy másikat, (hogy nagy rajzos legyen) mire kiköpi, de hát azt a Vanessza rajzolta!

Hosszú percekig volt szomorú.

Azzal oldottuk, hogy rajzolt nagy bánatosan egy űrsiklót és legyezőbe hajtogattuk, ahogy a kislány.

És készítettünk Vanesszának egy virágos alkotást, ennyit megtehetünk a szerelemért.

A legyezővel alszik.

leveles

2011-01-24T15:09:00.007+01:00

Szilvinek adós vagyok egy játékkal, és mikor nem, ha januárban készítsem el a karácsonyi kívánságlistámat.

Kedves Kis Jézus!

Azt mondták, Te vagy a legilletékesebb a kívánságteljesítésben és hozzád kell forduljak. Tudom pofátlanság, hogy én is nyaggatlak a születésnapodon, mikor nem sokat gondolok rád egész évben, de azt is mondták, hogy megértő vagy és Szilvit meg kedvelem, hát megírom a levelem.

Van egy főkérésem, de ezt inkább a végén, mert lenne még pár fontos is. Mondtam, hogy pofátlan vagyok, ezért a globális problémákat nem említem.
Nos.

Egészség.

Szerelem.

Szeretném ha nagyanyám kínjait enyhítenéd. Ő hisz benned, ha mást nem is, de ezt mindenképp. A legjobb ember, akit ismerek és elszomorít, hogy mennyi fájdalma van. Nehéz élete volt, de nem panaszkodott. Önző vagyok, mert sokáig akarom még őt, de ne szenvedjen.
Ilyan akarok lenni, ha megöregszem, muszáj, mert a tesóm elintéztet. Megegyeztünk.

Jó lenne, ha bevonzanám a kaparós sorjegyen a 15 millát, akkor nem a banknak vennénk új lakást. De ha a szerencsejáték zrt-vel nem tudod elintézni, az se baj, de gondoltam megkérdezem.

És a lényeg.
Ismerjem meg az utat, ami ahhoz kell, hogy jó embereket neveljek a gyerekeimből, de boldog legyen a gyerekkoruk.

Köszönöm, de nem ígérek semmit.

boldogújévet sms magamnak

2011-01-01T20:01:00.002+01:00

2011 legyen az öröm éve, lebegj a szerelemben, tedd le a hálót, a boldogságpillangókhoz nem kell
és szakíts meg minden kapcsolatot paraanyuval.

2010-12-23T14:24:00.002+01:00

Kedveseim!
Ha még ilyen ínséges, bejegyzésektől mentes időben is idetévedtek, kaptok egy képet, a Fehérvári Betlehemről, ahol a három királyok mellé egy királylány is érkezett.

Szép Karácsonyt!

tádám

2010-11-11T12:42:00.001+01:00

Tisztelt Nagy Katalin!

Köszönjük visszajelzését, és észrevételeivel teljesen egyetértünk. A valóság az, hogy a Hátteki egy technikai malőr következtében jelent meg újra az Egyszervolt Animációk között, holott korábban már eltávolítottuk onnan. Akkor ennek kapcsán született is egy írás Gáspár Sarolta Apróságok c oldalán, mely több megközelítésből értékeli a Hátteki c. verset és animációt - http://egyszervolt.hu/napocska/apro/aktualis85.h
Elnézést a kellemetlenségért, a Háttekit a lehető leghamarabb eltávolítjuk az Animáció rovatból.
Reméljük e kellemetlenség ellenére sok örömet okoznak a jövőben is az Egyszervolt.hu tartalmai!

Köszönettel, és üdvözlettel
Egyszervolt szerkesztősége

nem válaszol

2010-11-10T17:19:00.001+01:00

Bár nem is tudom, hogy mit vártam első felháborodásomban.
Mert csak nem írhat egy bocsánatkérő levelet. Meg nem is kell elmagyaráznia az alkotói szabadságot, meg hogy nem az ő felelőssége az animáció, meg annak létezése az egyszervolt.hu-n.
Az esett volna azt hiszem jól, ha lépéseket tesz az ügyben, mert akkor visszaszáll a hitele, de így nem több nekem a véleménye, mint a boltos kiccsajnak, aki kiszolgálás közben telefonál.
Így írtam még egy emilt, íme:

"Kedves Egyszervolt Csapata!

Pár hete a négy és fél éves fiammal belefutottunk a Hátteki animációba. Az a meglátásom, hogy igazán félelmetes egy kiskorú gyereknek ezt megnézni. Nem is értem, hogy került a többi kedves animáció közé.
Azt írja az ajánlóban, hogy ötödikeseknek. Szerintem nekik is rémisztő, de ez csak az én véleményem, viszont a kicsik védelmében azt szeretném kérni, hogy az ilyen tartalmak előtt legyen egy felugró ablak, ami figyelmeztet és kéri a szülőt, hogy engedélyezze a lejátszást. Sőt még jobb lenne, ha feltette egy ötödikeseknek való kérdést, mert az olvasni tudók gyorsan rájönnek, hogy csak rá kell nyomni az ok-ra. Olyasmi, hogy mennyi egy x-y-z cm hosszú oldalú háromszög területe. Már ha egy ötödikes itt szörfözik egyáltalán. Ha meg nem, akkor tényleg nem értem a Hátteki létezését.

Tisztelettel,
Nagy Katalin"

Dr. Ranschburg Jenő válaszol?

2010-09-29T23:21:00.004+02:00

Dr. Ranschburg Jenő válaszol:

Remélem válaszol, mert ezt írtam neki, a fenti oldalon:

Kedves Ranschburg Jenő!

Ide nem illő kérdéssel fordulok önhöz, de muszáj, mert ön az aki tud válaszolni nekem.

Mi vezette a Hátteki vers írásához? Milyen célközönségnek szánta? És miért?
Mi ma belefutottunk az egyszervolt.hu animációi között. Tényleg nem értem, hogyan kerülhetett oda.

Hibáztam, mert felügyelet nélkül hagytam a négyésfélévesemet, csak ránéztem a kis ikonra, konstatáltam, hogy ez a Ranschburg verse, abból baj nem lehet. De lett.
Nem felelősségre szeretném vonni, (azt a férjem tenné meg), de érdekelnek a miértjei.

Ötödikeseknek, áll az ajánlóban, szerintem ez nekik is rémisztő. Ha nekik szánta, miért? Látta az animációt? Pláne egy ilyen kedves oldalon.

Köszönettel és kíváncsisággal várom válaszát,
Nagy Katalin

Gyerek nélkül nézzétek meg.

válasz Szilvinek, Nektek és magamnak is

2010-09-09T21:13:00.004+02:00

Vásárlási szenvedélyem korábban drogériákban éltem ki. Pedig nincs is vásárlási szenvedélyem.
Mégis ünnepnapokká nőtték magukat a DM-es túrák. Csupa hasznos és szükséges holmi, semmi cicoma. Kuponok, kedvezmények, listák, pontok. Olyannyira, hogy volt idő, mikor másnak is én vásároltam ott.
Aztán elmúlt. Tudok sampont venni nyugodt lelkiismerettel a Tescóban is. Elmúlt a havi drogériázás varázsa. Mert elmúlt az is, amit kárpótolni hivatott.

Így vagyok most a naplóval is.
Azt hiszem megtaláltam magam az anyaságomban. Nem teljesem értem, de érzem.
A négy év naplózása az utam.
És a lelkem is visszatalált Szabihoz.

Lányok,
köszönöm, sokat adtatok.
Nem búcsúzom, csak keresem a hangom.
Maradok (egyelőre) zugolvasótok, Kata

ui: a DM-ezés egyszerre szünetel a naplóval.

nyáron szánkó és tenger

2010-08-17T13:34:00.003+02:00

Kell hozzá egy hintaállat, nekünk szarvas, egy köntös megkötője, nagytesó, aki húzza, járólap és kis kistesó aki szánkózik a lakásban.
Ma ezt találták ki, majd a madzaggal hullámot csináltak és megérkeztünk szánkóval a tengerhez.

annyira

2010-08-10T13:15:00.007+02:00

jó időszak van mögöttünk. Programokkal, gondolatokkal, bulikkal, tánccal, érzelmekkel.
Annyira sok és annyira mély. Feldolgozás alatt még. Nem is tudok írni róluk.
Újra itthon vagyunk, másfél hét Szeged után. Kettesben, Ágival, Gyerekekkel, Ágival-Évával-gyerekekkel Tibinél, ahova már hazamegyek. Legénybúcsú, csajbuli, teraszpartik, Napfényfürdő, lakodalom, játszótér, hulló csillagok. Spontánul, természetesen, lazán. Beszélgetés gangon, teraszon, udvaron, kávé mellett, vacsoránál, gyereksereggel, és azok nélkül. Lubickoltam. Csak Szilvi árnyékol, de akkor is jó.
Újratöltöttük a kapcsolatunk. Nő vagyok. Most jó.

pillanatok Zsófival

2010-07-27T21:51:00.001+02:00

Szépen mondja, hogy fekete, kék, barna. A feketét érzi már, élvezi a színes játékot, de emlékezetből válaszol. Apa nadrágja kék, anya pólója fekete, az ágy barna. A barnával szerencsés, mert az ágy huzata nem változik naponta.

Ilyen mondatokat mond:
Anya, másik hovvan?, ha nem találja a cipője párját, Micsiha Peti?, mikor AnnaPetiGergőt lapoz, Anya, jáb!, ha beszorult kedvenc testrésze, Kóbász!!, ha vacsorát rendel.
Iem, az igen. És a legújabb a bubokarék, azaz buborék.

Meglepő módon emlékezik dolgokra, amiket meglepő módon magától mond, meg csoportosítja az embereket. Vendel Kornél tesója, és Maja az anyjuk. Éja, mama, dédi triót emleget és hozzáteszi Japak, vagyis Jakab cica is.

Naponta többször cipőket próbál és egyre ritkábban kér segítséget. Vicces a lábán Benedek sportcipője és ha nem akarom az életéből kihagyni az anya magassarkújában való élményt, be kell szereznem egy olyat.

Fruzsibabát Zsuzsinak hívja és ügyesen vetkőzteti. Hosszan aprólékosan fordítja ki és vissza a babaruhákat és szíve szerint felvenné azokat valahogy. Ma este Zsuzsi is, Zsófi is négyszer öltött pizsamát. Ölelgeti, ringatja is őket. A minap mondom neki, hogy takarjuk be a babáit és hoztam a kedvenc takaróját, mire érthetetlenül tekint a helyzet felé, hogy az Jófika takája. Kerítettem Zsuzsinak egy picit, mire a lányom betakarta elégedetten és még elégedettebben magát a sajátjával és mellé feküdt.

A téren mostanában birtokjogi problémákba botlik, félszeme a játékainkon és ezt tudatja is a kölcsönzőkkel.

Ha csípést észlel, azonnal vakarni kezd, Benedek viszont hősként tűri, amit nem értek, mert én is a vakarós fajtából vagyok.

A barackot villával eszi, a levest kézzel.

Boldog, ha apa gyurmavirágot ad neki, szorongatja sokáig, más se csinál, csak ismétli: kaptam.

Bárhova felmászik és bárhonnan leugrik, félelmetes. Szeret ugrálni, már el is rugaszkodik a talajtól, bolond egy kisgomba.

Nem szerettem még így soha kisgombát

nouvelle vague "dance with me" from bande a part

2010-07-23T22:32:00.005+02:00

Ez pont olyan, mint veletek lenni. Érzékeny, finom és simogató. -a-

nagyfiú

2010-07-20T15:08:00.001+02:00

Nem a haja teszi, de nem véletlen, hogy most kértünk a fodrásztól vagányabb hajat a négyévesnek. Mint apának. (alul rövidebb, középen hosszabb, punkosabb)

Nem tudom mikor nőtt fel megint.

Visszabeszél. Érvel. Megkérdőjelez. Visszafordítja és hatástalanítja az eszközöket.
Barátkozik, irányít, kezdeményez.
Utasít, elhallgattat. Vezényel.
Gonoszkodik. Úgy élem meg, hogy nem ütéssel büntet, hanem logikával. Tetszik.
A mai, akár megkaphatja az első címet eset.

Háttérinfó: Zsófi szorosabb kapcsolatban már nem lehetne a takarójával. Azzal nyugszik meg, társa a bajban, nyalogatja. Ha magányra vágyik, mert ő szokott olyat, csak taka kell. Ezért furfangos a tisztítása. Benedek látva húga takarómániáját, ő is választott magának egy hasonlót, de mivel se nem nyalogatja, se nem takarózik, a maciját szoktuk pólyázni vele.

Ma reggel beavattam a tervembe, hogy kimosom a takaróikat és szerencsére Benedek Zsófi vastagabb takaróját választotta, így van egy színében eltérő másik, ami a báty babatakarója volt, azt szoktam színével befelé fordítani és kicselezni a kicsit, ha kell. Azzal szoktuk Fifit betakarni, aki Zsófi ágyában várja aludni térő királylány társát.
Szóval mondom Benedeknek, hogy még délelőtt kimosom, estére tuti mindkettő száraz lesz, de délben ne keresse.
Súrolom Benedek zoknijait a fürdőben, mikor összekaptak a nappaliban. Zsófi nem egyezkedett, mire Benedek:

-Anya kimossa a takaródat!

Balaton

2010-07-19T06:33:00.009+02:00

A vb döntő alatt még felmostam, zsákokat kerülgettünk, a kékszobát csináltuk készre, mire jönnek a lakói, de fejben már másra is készültem. Hétfőn reggel Szabi levitt minket Balatonöszödre, a Pál család nyaralójába, ahol már nagyon várt minket Reni barátném, fia Badzsita, és keresztlányai. Nehezen jött össze a találkozás, hol betegség, hol időjárás, hol jogsivizsga miatt. Így viszont a nyár egyik legmelegebb hétköznapjait kaptuk a vízhez közel. Szabi visszajött dolgozni, de Ági maradt, így nyolcan osztoztunk a kis lakáson. Nehezen ment nekem az átállás, lélekben még felmosóvödörrel léteztem, mikor már át kellet volna adnom magam a napnak. Egy üres nap jól jött volna, hogy megéljem a felújítást, tán hátra is dőltem volna, hogy kész, de szép, hogy feldolgozzam az ingereket. Reni aggódott, de másnap köszönt, hogy a régi Kata is megérkezett.
A zárt üdülőparkban vannak társasházak, villák, saját stranddal, ami azért hangsúlyos, mert van egy hangulata, hogy nem kell félszemmel a cuccaidat figyelni. Szétpakoltunk strandon, terasz előtt, a legtermészetesebben viselkedhettünk.
Nagyon élveztük mind.
Mert Bazsi és Benedek egy húron pendültek, összenőttek, figyeltek egymásra. Benedek itatta, ha kiskomája megszomjazott, Bazsi követte a nagyot minden tervében. Az idill aztán csibészséggé alakult.
Mert Reni keresztlányai, a 9 éves Réka, és 13 Bettina, jól fogadták az idegen csapatunkat, sokat segítettek a gyerekek körül. A sok korú gyereksereg jó párosokat hozott és ezt olyan jó volt megélni. Réka Zsófit terelgette, Rékát Ági tanította úszni, Bettina össze tudta fogni a kicsiket Ágival és Ági helytállt akkor is rendesen. Így alakult, hogy Renivel átbiciklizhettünk Szárszóra. A nagylányok is kaptak önálló életteret, tovább sétálhattak a parton, barátnőzhettek, társasoztak, hemburgerezhettek egyedül.
Az volt az élmény, hogy ment minden magától, nem volt kényszer, jó csapatot alkottak.
Mert a víz gyerekmeleg lett. A hattyúk éhesek, a part ritka, kedves emberekkel.
Mert Zsófi nagy szerelembe esett a trambulinnal, olyan kis ügyes.
Mert Benedeknek oldódott a viszonya a vízzel, csak karúszóval is lebegett a nagy vízben, kacagott, ha Bazsi lelocsolta a fejét, élvezte. Zsófi viszont találkozott a félelemmel és póráznak használta a bőrt a nyakamban, amit én nyakláncként szerettem volna.
Esténként, mikor az aprónép elszenderült a teraszon beszélgettünk, szomszédok nyakára jártunk sörbontóért, a csavarosnak is, miközben a fiókban lapult nekünk is egy. Ágival mindent ott folytattunk, ahol az ablakunk alatt abbahagytuk, Renátával kiegészülve. Hármasban egy grillezéssel zártuk a hetet, és bár megsült a rablóhús, van még mit tanulnunk a faszénről és annak gyulladásáról.

Fantasztikus élmény volt nekik és nekünk is ez a pár nap, még ha nem is fognak emlékezni később rá, de mi igen. A gyereknyaralás, minden percével.
Köszönöm a kis csapatunknak és Reninek, mert Ő tudta, hogy ilyen lesz.

festés-wellness

2010-07-18T13:27:00.007+02:00

Két hete csütörtökön jött Bazsi kisbarátunk papája kifesteni a lakást. Aznap kezdődött a festés-wellness. Szabiapu a gyerekekkel Ajkára ment nyaralni, hozzám meg Ági, az unokahúgom (aki nem az unokahúgom, mert az anyja az unokanővérem) csatlakozott a rendetlenségbe.
Azért felüdülés az a négy nap, mert négy éve nem végeztem egyszuszra egy szimpla takarítással sem, nem volt a körbenézek és de szép tiszta a lakás fáradt jóérzésem. Az őszi nagytakarítás belecsúszott a télibe és macskamosdás módra tudtam a legfontosabbakat szinten tartani egy mókuskerékben.
Ági a lehető legjobb társam lett. Végigsikált velem mindent, eltüntetett minden aljas foltot, vállalt egy enyhe Domestos mérgezést és esténként pihenés helyett nagyokat beszélgettünk. Söröztünk, vizipipáztunk, bárpultot csináltunk az ablakpárkányból, a kocsmánk ajtajából és élveztem a vele eltöltött minden percet. Koszosan, fáradtan rogytunk le az ablakunk alatt ebédlővé nőtt fűre. Száradtak a székeke, szőnyegek, frissültek a matracok. Szomszédok jöttek barátkozni, és kinyírtuk a tűző napon a virágainkat. Büszke vagyok Ágira nagyon, hogy ilyen fantasztikus ember lett. Kaptam tőle nagy beszélgetéseket, amik már rég hiányoztak egy mélyérzésű kedves emberrel.
Ezalatt a családom másképpen töltődött fel Zsuzsamama kertjében. Óriás adagokat faltak fel a főztjéből, pancsoltak, Zénó kutyáztak, bicikliztek. Szabi azt telefonálta, hogy nem nyafognak értem, de sztoriznak rólam, hát nem felejtettek el, csak neki hiányzom, de tényleg.
Vasárnap este jöttek, Benedek nyugtázta, hogy tényleg világoskék lett a másik a szoba, kívánsága szerint. Ágival szükségünk lett volna még egy napra, hogy olyan alaposan fejezzük be, ahogy elkezdtük. A gyerekszobával adódtak gondok, a kék szín nem lett egyenletes, ezért újra festette Misibá az akkor már tiszta szobát. Nem visel meg, hogy nem tökéletes, mert én tisztát és szépet akartam, az meglett. De legközelebb Ágival, ha festés wellnessbe kezdünk, a festést is magunk csináljuk. Úgy könyvelem el, hogy negyvenezerért vettünk magunknak másfél hetet.

arról, hogy elszégyellem magam

2010-07-02T09:35:00.006+02:00

Sokszor mennék mindenfelé.

Aztán Szabi dolgozik, nem ér rá, szerintem egy év kell, hogy rutinos vezető legyek, hogy elinduljak egyedül a kétgyerekkel kocsival.
Tegnap délután már nagyon untam az udvari játszóteret. Pedig a gyerekeknek jó, csak én elégedetlenkedtem azon, hogy egy hete nem mentem messzebb egy kilométernél a lakásunktól. Szerettem volna strandra vinni őket, de nem egyedül, öt után Tabajdra sem indultunk és ugyanez volt az indok Agárd ellen is. Bár nekem elég lett volna a kicsi kiruccanás is, de Szabi nem akart és én nem erőltettem.
Igazából az bántott, hogy nem indultam el egyedül a strandra, mert a könnyebb megoldást választottam, hogy nem pakoltam fel magunkat az Agárdra tartó buszra.
Így tegnap este már könyörögtem, hogy legalább fagyizni menjünk el.

Aztán itt van ez az anya három gyerekkel a földszinti gangról. Az ikerpár egyik tagja koraszülés miatt csak vegetál, a másik fiú is nagyon sérült, igaz már jár, de mindig az édesanyjára fog szorulni. És itt van a harmadik, hatéves gazfickója. Sokszor gondoltam azt (fölényesen és tévesen), hogy nem csodálom, hogy ilyen a legkisebb, mert csak üvöltenek, de senki nem foglalkozik vele, az udvar neveli.

Tegnap délután kihozott az anyuka egy plédet és körbevették a fiai.
Akkor érintett meg, hogy ez a nő soha nem léphet ki a helyzetéből. Az egyetlen segítsége egy nagy babakocsi, amit késő este a szomszéd bácsival szereltek. Egyedül van, a férj lelépett egy fruskával, nem csodálom, hogy szívesebben választja társaságnak a száradó ruhákat.
Ő nem mehet el nyafogásból fagyizni, nem hüppöghet, hogy itt a Velencei-tó egy köpésre, mégsem abban lubickol a 40 fokban, örül, ha nem lesznek betegebbek. És csinálja, csinálja, segítség nélkül, egyedül. Mindennap.

Aztán itt vagyok én, akinek nem elég, ami van. Rejtett álmaim vannak arról, hogy Szabi feláll a géptől három után és azt mondja, menjünk, majd este bepótolom. Tőle várom, amit egyedül nem vállalok.

Este figyeltem, ahogy a babakocsi kerekét szerelik és arra gondoltam, mit nem adna az a nő, ha az én helyemben lenne és végtelenül boldog lenne, ha a fia éjszaka a saját lábán megérkezne hozzá, hogy vele aludjon.

tanít avagy aki érti még a zsófinyelvet

2010-06-30T23:52:00.008+02:00

Autóztak. Két forgó korong kilövi a Hot Wheelseket. Zsófi bekapcsolva szerette volna, Benedek a nélkül irányította az autókat a pályán. Nyomkodták a gombokat felváltva és a kicsi nyüszített, hogy nem jól alakulnak a tervei. Párbeszéd a motorhang nélküli pillanatokban:

Zs: Bediiii! Kicsaha! (keserves arccal néz szülei felé is)
B: Zsófi! Nem kapcsoljuk be.
(a fentiek ismétlése)
Zs: Anya! Bedi neem, kicsaha. (még keservesebben)
B: Zsófi, ha azt akarod, hogy kapcsoljam be, akkor azt mond, hogy becsaha!

lányában az anya

2010-06-30T22:10:00.004+02:00

Krisz kérdezte, hogy látom-e magam Zsófiban. Rögtön rávágnám, hogy nem tudom, mert nem emlékszem a kétéves Katikára, de elgondolkoztam rajta.
Anyukám Zsófi első keserves sírásainál megjegyezte, hogy pont mint én. Aztán az akarata erősödésével erősítette e megállapítását. Azt már igazán szerettem, mikor arról mesélt, hogy én is így hablatyoltam. A legendává érett késői szobatisztaságomat várom, hogy Zsófinál hogyan lesz.
Arra emlékszem, hogy kislányként szerettem egyedül játszani a babasátramban és Zsófiban is megvan a lehetőség, hogy hosszan eljátsszon.
Szabi meg azon mosolyog, hogy Zsófi hátsimogatást kér akárcsak az anyja.
Persze tetszik, főleg ahogy visszateszi a simító kezet, érzem, mit él akkor meg. Valahogy a dacosságát is jobban értem, mint Benedeknél, de azt hittem ez a másodszülöttségi helyzetéből jön, nem is gondoltam arra, hogy abból, hogy a lányom. Azt nem tudom és érdekes módon nem is foglalkoztat a kérdés, hogyan változik, mennyire hasonlít majd rám, annál inkább a testvérek közötti különbség. Bár érdekes a téma, hogy a lányban ott van-e az anyja. Azt hiszem, hogy másképp alakul ez Zsófinál, mert neki bátyja van, egyelőre egyenlő nemi eloszlás a családban, mi meg hárman rajongtunk apámért.
Arra viszont nagyon kíváncsi vagyok, hogy később hogyan alakul a kapcsolatunk, mert azt tapasztalom Benedekkel, hogy kérdőn nézek az apjára, hogy ez veled is így volt, ilyenek a kisfiúk? Biztosan nehezebben élem meg Benedek fiúságát, mert az ismeretlen, nem úgy, mint Zsófi lánysága. A kérdés az, hogy önmagában ez mennyire alakít egy kapcsolatot.

Zsófinak néha nehéz

2010-06-30T13:22:00.002+02:00

abban a világban, ahol ő a kicsi. Ahol nem mászhat a mászóka tetejére, mert az anyja keze mégsem elég hosszú. Ahol a nagyok kivennék a tollasütőt a kezéből, mert minek is az neki. Ahol a kék a bátyjáé. Ahol elgurulnak a labdák, ahol meleg a csúszda. Ahol nehéz megérteni a csere hasznát, ahol olykor várni kell. Ahol nem adnak reggelire meggylevest és azt kérik egyen kenyeret a kolbászhoz. Ahol nem kell egész nap kezet mosni.
De ebben a világban apa bevesz az ablakon, ha elfáradtál, és másnap is gyümölcslevest főznek. Ahol bármerre nézel párnák hevernek, és ahol titokban mosnak takarót.

ragok

2010-06-24T13:38:00.005+02:00

A zsófinyelvnek sajátos ragozása van, ami a ugyanakkora mosolyokat ad a hallgatóságnak, mint maga a sajátos babanyelv. Kezdetektől felbukkant, majd bővült és észrevétlenül alakul át a minyelvünk ragjaivá.
Az első a kijahahha volt, ami azt jelenti, hogy kijönni. Lett később abbaha, anyahahha, mint anyához, bejahahha, leahahha, az irányhahhák. Nagy röhögés volt, amikor felbukkant a micsaha, azaz mit csinálsz és a miahahha, mint mi az. A következő állomás az volt mikor hahhákkal kiegészültek az egyébként már jól mondott, de ragokat még nem talált kifejezések. Ezeket felsorolni se tudom, olyan széles a skálájuk, csak vigyorgunk, mit épített fel magának a lányunk, amit kommunikációnak hívunk.
Mostanában a minyelvünk múlt idejű ragjai készülődnek a tökéletesség felé, általában duplázva. Tatták ezek kéremszépen.

A napokban már szervesen részt vesznek Zsozsófi kettős nyelvezetében a mondatok, amiket már mi is értünk. Elmesél helyzeteket, mint, hogy kidobta a szemetet, vagy a Bazsi nem piszkálta a teknősöket, csak a nagyok.
Élvezetes látni, ahogy belesimul az anyanyelvébe és fantasztikusan édes, ahogy még használja a babanyelvét. Imádatos.

jogosítvány

2010-06-24T13:07:00.000+02:00

Tegnap levizsgáztam városi vezetésből is. Ezzel lezárult egy fél éve tartó folyamat. Megkönnyebbültem egy sikertelen vizsga után, és hogy végre vége. Holnap buszos túrát tervezek a gyerekekkel a felügyelethez valami papírért, átszállással, hosszú menetidővel oda és vissza és remélem egyszer az autó olyan természetes lesz nekem is, mint a séta.

gyerek sziget

2010-06-22T13:56:00.010+02:00

Vasárnap az ebédre sütött palacsintákat elcsomagoltuk, mielőtt mindenki levette a friss részét és kigondoltuk, hogy megnézzük magunknak a Gyerek szigetet. Esős időre az Eleven Parkot tettük B tervnek, amit Áginál néztem ki még régebben. Benedeknek, ha csak félórát pihen délben az is elég, ha úgy adódik, de Zsozsófinak többet kell számolni. Így esett, hogy egyórás távolságra kerestünk programot. Mivel a tavaszi idő nem indokolta, hogy a déli órákban elmeneküljünk a júniusi nap elől indulhattunk is, mert 11-kor a hátsó sort mindig elringatja az autó.

Indulás előtt hívtuk tesómat, hogy hol van, majd felvettük, hogy a Hév megállóban palacsintázzon velünk, és besétálhasson velünk a Szigetre. Utoljára öt éve jártam ott, akkor Nick Cave koncertre igyekeztem pillepalackba rejtett Tequilával. Szinte ugyanaz, nagyszínpaddal, programokkal, csak engem nem kísért el anyám.

Benedek lassan oldódott, nem értette, hogy miért kell válaszolni egy idegen néninek, hogy quadozhasson. Harmadik nekifutásra sikeredett kinyögni a belépő választ, és az autózást már élvezte. Elveszett a lehetőségekben, a kockahalmot se értékelte, bár 10 mp-en belül megszerezte a pecséthez szükséges triót. A tűzoltóautónál már felszabadultabban próbálta a sisakot és a húga után a csőbe is bemászott, amit nem szokott szeretni. Aztán a légvár labirintus kockákba bement egyedül, (na az izzasztó szülőnek idekint, mert nem látod, nem tudod, hogy élvezi-e, jól van-e, megvan-e) és az óriás csúszdát se hagyta ki. Olyanon egyszer lecsúsztam vele Kislő dön és bátor az aki oda felmegy. Az első csúszásnál megtorpant, féltem, hogy leblokkol és inkább fennmarad, de legyőzte a félelmét, és a másodiktól már cifrázta. Ügyesen sorban állt, figyelte az indítós bácsikat, büszke voltam rendesen.
Zsófia gyorsan oldódott, bármibe azonnal belevetette (volna) magát, sajnálta, hogy nem tarthatott mindenhova Benedekkel, de örült, hogy Évával gyurmázni mentek. Kifelé dobálta a kockákat az embléma keresőben, és a legnagyobb nyugalommal ült le homokozni, mintha ez lenne a legkívánatosabb elfoglaltság. Úgy szeretem, hogy ilyen.
Zsírkrétára váltottuk be a pecsétjeinket és Benedek már élvezte a nyüzsgést, a számtalan lehetőséget.
Egy kisfiú nyakában egy Piros Pöttyös érmet talált és nagyon szeretett volna olyat. Ezért a Túró-rudis kalózhajóhoz vettük az irányt. De csak megnéztük, hogy ide jövünk vissza, mert tettünk egy kitérőt megnézni Évának egy lakást Zuglóban. Kürtöskalács, lufik és megkerestük a kocsit. Akkor még a Szigettől messze parkoltunk.
A lakás jó, jó, hogy láttuk vele és irány vissza. Most kocsival hajtottunk be, hogy a maradék alig bő egy óránkat ne sétálással töltsük. Szabi helyet keresett, mi meg beálltunk a hajó elé a sorba.
Kaptam kávét, feltankoltuk a palackjainkat és nekivágtunk a feladatoknak. Aranyos fiatal játékmesterek, jó feladványok, tutijó hajó. Benedek álma a kormánykerék volt és itt sem akart szóban közreműködni, pedig olyan kérdéseket kapott, amire határozottan tudja a válaszokat. Viszont nem értette, hogy miért csak egy kirakós elemet tehet a helyére, vagyis kettőt, Zsófi helyett is, holott mi szívesen maradnánk kirakózni. Az állatfelismerős feladatnál Zsófi megmutatta hogy csinál a halacska és így megdolgozott a pecsétért. A legjobb a pöttyös labdás ágyú, meg hajtány volt.
Fél hat körül már nem engedték, hogy csokiba merítsük a túrót, csomagoljunk, mert a végéhez közeledett a program, de a tömeg nem. Beálltunk az érmekészítéshez, de közölték, hogy már nem lehet, mert nem végeznek. Érthető, persze, hogyisne, de kialkudtam egy sima, nem nyomott érmet a rendezőtől Benedeknek. Aztán nyakbavalóra váltottam magától értetődően a pontjainkat.

Bohóckodtak egy játéktáblán, Zsófi megmutatta a nagyvilágnak, hogy ugrik egy kétéves, játszottunk valami ütős játékkal, nem láttam még ilyet. Benedek egyedül kért nekem ütőt, mert az fontos, hogy játsszam velük. Érdekes ellenpólusa volt a korábbi nemakarokválaszolninak.

Végül sikerült még kipróbálni az íjászkodást, és menekülőre fogtuk a szúnyogok elől. Mint mindenki.

Másodjára kellett volna kinn parkolni, mert egyszerre indult el a tömeg. Brrr...
Szerencsére a gyerekek jól viselték, fáradtan üldögéltek, Zsófi takarót nyalogatott.
Aztán láttunk egy autót eliszkolni egy titkos úton és fél óra egyhelyben ácsorgás után megnőtt a kalandvágyunk. Így jutottunk ki egy óra alatt, pedig mi már haladtunk is. Később egy zápor kényszerített minket pihenőre és az egészet a Mekiben hevertük ki. Megvacsoráztunk, elváltunk Évától és negyed tízkor átöltöztettük a félkómásinkat és gyorsan bedugtuk őket az ágyba. Nem viselte meg őket, hogy háromnegyed órát már aludtak a kocsiban, hogy nem fürödtek, de azért Benedek megkérdezte, hogy vacsora nincs?

gondolatos

2010-06-21T14:09:00.003+02:00

Mostanság a gyerekneveléssel foglalkozó agyrészemet az a gondolat foglalja le, hogy különböző gyerekeket lehet-e ugyanazokkal a módszerekkel terelgetni. Mert ami az egyiknél a hatásos, azt a másik kiröhögi, vagy ami rosszabb, a lelkére veszi.

Egyébként is nehéz megtalálni a gyerekhez vezető legjobb módot, ami magammal szemben is megállja a helyét. Most arra gondolok, hogy több szemléletről látom azt, hogy másoknál beválik, és tetszik is, de ha én működnék úgy, az hazugság lenne a lényemnek. Össze kell csiszolódni, ami attól feladat, hogy az irányításnak mégiscsak felnőtt kézben kell maradnia.
Aztán egyszer csak ketten vannak és máris kétfelé csiszolhatok.

Ha eljutok idáig, jön a következő pont, hogy a gyerekek hogyan élik meg a feléjük felállított különböző elveket. Mert az nem marad csak az agyalós anyaagyba rejtve. Itt jutok oda, hogy akkor inkább olyan rendszert alkossunk, ami mindenkinek megfelel.
Zsák, amit magunkra húzunk.
Kattogok egy rugalmas következetességen és kérdezem, már tőletek is, hogy létezik egyáltalán ilyen?

Itt van egy példának. Ami az engedékenység kontra szigorúságról szól. Elégedetlen kisördögöket nevelek, ha mindent megadok nekik, vagy éppen ettől tanulják meg, milyen az, ha ad az ember a másiknak. Hol van a határ, ahol nevelési indokkal legyek keményebb, szigorúbb?
És más síkokon is. Hol kell kiszállni, hogy maguk tapasztalják meg? Mikortól várható el, amiért korábban dolgoztunk, hogy természetes legyen? És akkor még a korszakonként váltást nem kevertem bele. És a kérdést, hogy azokat időben észlelem-e.

Van egy folyamat, az út, ahol tanulom az anyaságom. Első legnagyobb állomása az az eszmélés volt, hogy nem elveknek, magam felé támasztott elvárásoknak kell megfelelni, hanem a saját gyerekeimnek kell jó anyjuk lenni. Hozzájuk megtalálni magamban az elég jó szülőt. Ami természetesen utólag a legegyszerűbb, leginkább szívből vezérelt.

Változunk mi is, ők meg látványosan, hisz ez a dolguk és ez újra tölti az utat. Mert persze nem látom a végét, mint egy bedobálós gépben, amivel alsó tagozatban szemléltetnek, hogy bedobod a számot és a duplája jön ki, mert az egy szorzógép kettessel a szorzás mellett.

Ami kapcsán ez élesedik, az sok megálló lehet, amit a mindennapokban teszünk. És akkor vissza lehet ugorni az elejére. Hogy ketten vannak.

Életszagúan. Zsófia a belátóbb, elfogadóbb. Könnyebben vesz akadályokat. Nem tudom, hogy ez személyiségéből jön, vagy táplálkozik abból, hogy a második. Annak előnyeivel. Benedek követelőzőbb, nehezen éri be azzal ami éppen adott. Nem tudom, hogy ez az ő személyéből jön, vagy a kora sajátossága, vagy hibás szülői következmény. Hogy amikor azt várom, hogy megköszönje, inkább követel. És ez így leírva, nem is hiteles, mert Benedek nem egy hálátlan kisördög, de jön agyalósagy, hogy nem is lesz-e az, ha minden ugyanígy halad, vagy észleljem, mert ez egy jel.
Aztán jön egy pillanat, amikor a gyerek elmossa az összes gondolatot létezésjogát, mikor azt mondja délelőtt: Köszi, hogy kitakarítottad a wc-t és telecsinálja.

Aztán. Zsófira nem hatnak, amik Benedeknél beválnak, hatásosak voltak ezidőtájt.
Hagyhatom-e, mert már megtanultam, hogy van, amikor hagyni kell, hogy maga tapasztalja meg, ha Benedeknek ugyanezt nem engedem, mert nála levághatom, mert az hatásos. Azért mert Zsózsófi belesodródik abba, amit felépítettünk Benedekkel. Ettől neki könnyebb és önállóbb önjáró is. Hogyan adhatnám meg ezt az elsőszülöttnek? Hogy ne érezze azt, ő küzdi meg a szabályállításokat. Ugyanakkor meg jó lenne egy út Zsófihoz, amivel hatni lehetne rá, mert jó hogy belesimul, de azért akadnak helyzetek vele is.

együtt

2010-06-19T22:53:00.005+02:00

Este azt mondta az apjuk, hogy valami bogyót kaphattak be, mert megbolondultak. Pedig nem, csak ketten vannak. Kezdenek rájönni az erejükre, hogy nehezebb leállítani az egy húron pendülőket. És mekkorát kacagnak közben. Ha ruhaboltban szaladgálnak, vagy dobszólót csinálnak ebéd alatt ebéd helyett. Zsófi ilyenkor kikapcsolja az ingereket, ami a szüleitől jön és csak a nagy bohócságaira fokuszál. Ez meg aránytalanul nagyobb olaj, mint az állítsátok le magatokat oltóhab a bátyjának.
Szerda óta együtt vannak folyamatosan, amit élvezünk, már én is elfáradtam az óvodától. És Benedeknek is be kell érnie a húgával, mint egyetlen játszótárssal, és ez biztosan jót tesz a kapcsolatuknak. Mióta elől hagyom a gyurmát, minden nap gyurmázunk, reggel, mese után, általában ez után szoktam lelépni ebédet főzni és ma nem is zavartak meg benne. Szereltek, köntösmadzaggal játszottak, golyókat pakoltak, labdazsákba másztak. Ezek olyan jó percek.
Sokat gondolkodom azon, hogy mikor és mennyire segítsek a konfliktusaikban, avagy mennyire avatkozzak be. Teljesen nem hagyom magukra őket, de figyelem, mit tesznek, inkább Benedek, ha rájuk bízom a megoldás megtalálását.
Új fordulat, szintlépés ez mindannyiunknak.

kettő

2010-06-17T21:43:00.007+02:00

A kétéves ma levette a telefonom a töltőről és nem tájékoztatott róla, eltekerte a sütőt a muffinok alatt, pedig kértem, hogy ne és csak a végén láttam, hogy 100 fokon grilleződnek. A friss kétéves vizet locsolt a számítógépasztalon, homokot szórt egy csecsemőt tartó anyukára kedvességből.
Egyedül mászik a csúszdára, de a buborékfújót fordítva használja. Szín szerint válogatja a gyurmát, pedig azt senki se kéri. A kérdésre, hogy hány éves a hasán keresi a választ, majd segítséggel mondja és mutatja, hogy kettő. Sokszor fúj gyertyát és egyenlően osztozik az ajándékain. Örül a zokniknak, és boldog, hogy gyurmázunk, az neki gyugyu. Először mondja, hogy bocsi és egyre jobban kötődik a takarójához.
A napot két pohár kakaóval indítja, este joghurtot kér, a kolbászhoz nem eszik kenyeret, a levest inkább kézzel fogyasztja.
Konfliktusa van a labdával, ha az messze gurul, és puszilja a társasjáték lapjait.
Fél a repülő hangjától, de kiugrana bármelyik ablakon.
A mesék főcímzenéje érdekli csak, és inkább magának mesél a könyvekből.
Valamikor megtanult beszélni, észrevétlenül egyre többet használ a minyelvünkből.
Este szinkronban énekli, hogy bógyita bógyita ípít és a tv-t kikapcsolni szereti.
Bármit a nagyok után csinál és kedvesen kér ételt bárkitől a játszótéren.
Élmény vele vásárolni, mindent megnéz és alig kér.
Idegen helyen nem szeret fürödni, kivéve, ha az közösségi pancsoló, és ha beteg a bátyja inkább vele fekszik, mintsem egyedül játszana.
Megnyalja a monitort, mert az vicces és 360 fokot fordít a szemüvegen, hogy jól vegye fel.
Szeret forogni, kacag, ha elszédül.

Örülök, hogy Ő a második gyerekem, hogy Ő a lányom. Fantasztikus egy kisember, boldogság látni, hogy ma már kétéves.

beteges

2010-06-16T22:48:00.004+02:00

Mindenféle lágyult és nem jó helyről érkező végtermékek kínozzák a családom minden tagját. Kit melyik. Fáradtan szobafogságban ilyen mosolyogtatókkal a vakáció első napján:
-Anya, kijöhetek hányni?

-Együnk vacsorára antibiotikumot! (pedig csak Normaflore a fegyverünk)

A holnapi torta is módosulni kényszerül magas tejtermék tartalma miatt, tényleg, tud valaki hasfogós torta receptet?

együttalvós

2010-06-15T22:04:00.006+02:00

Kettővel lentebb már említettem, hogy Zsófi minden pillanatában jelen van a testvére, akkor is ha fizikailag nem is.
Persze az ágyába is be akar feküdni, és én már azon gondolkodom, hogy egyik oldalán megnyitom a rácsosat és Benedek heverője mellé tolom. De még nem tettem, halogatok.
Aztán egyszer csak Jánoshidán Zsófia nem fekszik az ottani, kisebb ágyába, és már korábbról az utazóágyat is kerüli.
És akkor ott két hete Anyámnál, egyértelműen közli, hogy velünk alszik a kanapén. Ahol Benedek. Bedi ágyában.
Teljesült az álma. Együtt aludtunk. Együtt aludtak. Mert a heverőn kerestem magamnak helyet és onnan sasoltam ki kit rúg le. Aztán leléptünk Szegedre Szabival és délben együtt aludtak a mama franciaágyán. Anyám rájuk merőlegesen ügyelt potyogás ellen. Éva biztonsági intézkedéseket hozva (leesésgátlás, térelválasztás) este már együtt altatta őket.
Zsófi boldog volt. Elégedett. Szerette. Mi csak mosolyogtunk és ez nagyon jól esett nekünk.
Itthon Zsófia szerette volna folytatni az együtt alvást, de mondom, halogatok.

Ajkán, a következő hétvégén természetes volt, hogy az utazóágyra rá se nézünk.

Kapható rácsos franciaágy valahol?

két hete

2010-06-14T23:02:00.004+02:00

hogy nem írtam és már bocsánatkérő bejegyzést fogalmaztam a gyerekeknek, amiben megmagyarázom, hogy nem ők és nem az ő életük dokumentálása vált kevésbé fontossá.
És akkor tovább telnek a napok munkával Szabiapunak, sikertelen városi vezetés vizsgával és sokat vagyunk házon kívül és egyre távolabb kerülök a betűktől. Ezért játszani kell a háttérrel, meg az elrendezéssel, hogy visszataláljak.
Így aztán itt a lista, ami kimarad:
Jánoshidai szülinapozás, Szegeden bulizó szülők, de jó.
Árvíz, belvíz, esik, esik, majd megjött a nyár.
Hétvége Ajkán, medence kertben, városi strandon.
Óvodai családi kirándulás. Gaja-völgy.
Benedek csúnya szavakat mond, Zsófi semmit se akar, és mindent kér.
Alvás, alvás, mikor lesz már nemtéma?
Éjszakai hányás, vírus.

Benedek holnap hazaköltözik az oviból, Zsófi csütörtökön két éves...
Szabival buborékokat vigyázunk, mert most jó.

bedi, bediaka, abedi

2010-06-13T22:54:00.001+02:00

Így hívja Zsófi a bátyját. Megtalálta, ami a nyelvére jön, örül, mert a nevén szólíthatja végre. Bedííí.
Ha mesél róla, akkor Abedi, így összenőve. Szereti a névelőt használni, szorosan: aBazsi, amama, aBedííí. Olykor Bediaka. Imádom.
Fantasztikus látni, hogy mennyire a gondolataiban van a testvére. Reggel első dolga keresni:
-Bedi?
-Óvodában.
-Ovi?
-Igen, oviban van.
-Bedi ovi.

Ha talál magának valami érdekeset, gyorsan leszögezi, hogy enyém, de a második kincs Bedié. Ha olyat látunk, ami Benedeknek is van, lázba jön és mutat a sportboltban a sisakora, hogy Bedié, válszt neki cipőt, amit szerinte Benedek szeretne, és jól. A múlt héten sokat nézelődtünk, vásároltunk a városban kettesben, de Benedekről beszéltünk a legtöbbet. A százastnyelő autóban, osztott gombot, kormányt Bedinek.
Kedvenc megnyilvánulása is akkor esett. A harmadik cipőboltban nagyon figyelt, látszott, hogy gondolkodik, majd így szólt: Itt is néni. :)

gyereknapos

2010-05-31T22:19:00.004+02:00

Az ünnepekkel bajban vagyok. De talán a dátumokkal való kapcsolatomban (ami nincs) keresendő az oka.
Nem megy szülinapokon a születésüre emlékezni, nem tudom pont akkorra irányítani az emlékeimet. Apám halála az egyetlen, amit a napján újraélek, pedig azt nem is akarom.
És az, hogy mikor jut eszembe, ami egy ünnephez kapcsolódna sohasem tudom, jön, általában váratlanul. Érzésekből, mintsem dátumokból.
Aztán, ha valamire viszont nagyon készülök, akarom, hogy ráhangolódjak, akkor az balul szokott elsülni. Így nem támasztok elvárásokat, igyekszem a pillanatot megélni, hogy ez most éppen egy gyereknap.
Persze gondolok rá és ajándék kalapot és rövidnadrágot veszek, programot tervezek, időjárást figyelek.

A mostani legemlékezetesebb pillanatai (nekem) azok, amikor Benedek reggel kérdezi, hogy nincs dolgod és válaszolom harmadszor is, egyre csillogóbb szemeinek, hogy nincs. Csak kávét főztem. Legózással indítottunk, majd kirakóztunk sokat és mire Szabiapu csatlakozott már holdhomokoztunk. Jó volt gondtalanul játszani egész délelőtt.
Tízóraira fagyiztunk, városi gyereknapon nézelődtünk, ahol jött az újabb pillangó. Az egyik játszóház kitelepült és Benedek leült kreatívkodni, amit eddig messziről elkerült, majd feladatokat csinált egy nénivel és ajándékot is kapott. Zsófi élvezte a nyüzsgést, a gyerekeket.
Aztán azon gondolkodtam, a harmadik pillangónál, hogy a gyerekeknek sem megy az irányított ünneplés. Több pavilonra már nem voltak kíváncsiak, a színpad se vonzott minket, inkább egy lejtőt választottak szaladgálni, romkert peremére leülni és integetni egy pici ablakon az elvesztett lufinak. Ha nekik ez kell én sem akarok mást.
Délután a kérdésre, hogy mit szeretnétek (a felhők, a szél a játszóteret vétózta) Benedek az válaszolta, hogy menjünk el a játékboltba nézelődni. Így is lett. Aztán almát pucoltam a Pláza előtti téren, sétáltunk a belvárosban és lufikkal tértünk haza.
Szeretem ha együtt vagyunk, jó, hogy az enyém is a gyereknap.

szülinapi buli

2010-05-31T12:01:00.007+02:00

Egy héttel Benedek szülinapi bulija után visszapakoltam a gépem a helyére, ahol kényelmes gépelni és ahol elfogyott a Grace Klinika. Így most a kisasztalnak nem találom a helyét, de írhatok.
Pünkösd hétfőn tartottuk a gyerekek bulijátt, mert a résztvevő családok közös halmaza az a délután volt. Jó is volt az időpont, mert másnap, a születésnap napján, az óvodában ünnepelték tovább a négyévest. Szombaton családi előköszöntést tartottunk és a programsorozat Jánoshidán zárul ezen a hétvégén.
Azt találtuk ki, hogy a névnapokon, márciusban és szeptemberben a szűkebb család együtt köszönti Benedeket és Zsófit itt, nálunk családegyesítünk. A szülinapok közelsége miatt anyukám rendez egy pizzapartit nála kéttortával, mi egy közös gyerekzsúrt, amíg nem állnak elő konkrét (önálló) igényekkel. Az apai ággal meg kitaláljuk adott évben a hogyant, de az is a közös köszöntés nevében, tekintettel a három hétre és természetesen a napján mindenki extra puszit (is) kap. Akárhogy számolom nekem ez később gyerekenként/szülinap három tortát jelent mínusz egy amíg közös a buli, tehát három hét alatt ötöt sütök. A napjára, az óvodába, a zsúrra. És azokat nem is számolom, amiket anyukám rendel és Zsuzsamama is hozott egyet. Évente így 8.
Egy éve kacérkodok a tortakészítéssel, a kezdő bátorítást a sajttorta egyszerűsége adta, és az idei május meg is hozta az első igazi tortáimat málnás-tejszínes vonalon. Anyával Benedek névnapjára összedobdunk egyet, az volt az alap, a kiindulás. Mert az volt a kérés, a nemsütis fiamtól és a javára legyen írva, az elsőből elfogyasztott egy szeletet.
Négyre jöttek a kisbarátok, összesen heten lettek és Ági, itt volt Isti is! Azon bejegyzés óta sokat találkoztunk velük az udvaron és nem is rosszfiú, vagyis nem rosszabb, mint Benedek. :)
Aranyosak voltak ahogy a gyerekek felköszöntöttek az ünnepeltet, nekünk csak a vigyorgás maradt.
Játszottak, majd tortáztak, az ünnepelt elsírta magát, mert nem szóltam az anyukáknak, hogy nem éneklünk, csak Halász Judit, mert Benedek nem szereti, az óvónőknek viszont szóltam.
Az apukák beüzemelték az ugrálóvárat és kisszobából ujjongva mentek ki a gyerekek ablakon keresztül az udvarra.
Szabi benn, én kinn. Hol a kulcs-adj inni a Bazsinak-öltöztesd át-bemennek-kijönnek-szomjas vagyok-hol a cipő-Kornél a futóbringát kéri-szólja a nagyoknak, hogy ők jönnek...
Kismama anyuka megkapta a fényképezőgépet azzal legalább nem volt gondunk. Elfáradtunk rendesen, de ez jóleső fáradság volt.
Nagyon élvezték. Jó, hogy ezt választottuk. Zsófi hatalmas ugrálóvár rajongó lett, ha nem a legnagyobb. Nem akart kijönni, szeretett benne csak úgy heverészni is, de megtanulta hogy a picik és nagyok külön ugrálnak, még ha nem is tetszett. Benedek élvezte, hogy ez az ő szülinapja miatt van, hogy tényleg körülugráljuk. Örült a társaságnak, a játékoknak, boldog volt. Szóltunk másoknak is, hogy jöjjenek ugrálni így barátok száma bővült és volt hogy ötös turnusban ugráltatunk, miután a legnagyobbak is kipróbáltuk.
Bár Szabi többször csitított, hogy ne foglalkozzak velük, de nem tudtam némely szülő hozzáállásán túllenni. Számoltunk azzal, hogy az udvaron (240 lakásos a társasház) játszó gyerekek is jönnek az ablakunk alá. Nem is volt ezzel gond, szeretettel fogadtuk valamennyit. Azon mérgelődtem, hogy páran szó és köszönet nélkül végignézik tisztes távolságból, hogy két és fél órán keresztül foglalkoztatom a gyerekeiket, de amikor nem találják a zokniját azt rajtam keresik. Szabinak igaz van, még azt sem érdemli a dolog, hogy leírjam.
Fél hét körül beadogattuk a gyerekeket, nagy élmény az ablakon közlekedni, játszottak egy kicsit, ettek, öt felnőtt összehangolt munkájával rendet csináltunk és Zsolttal visszaküldtük Érdre az űrhajót.

játszóteres délután fényképezőgéppel

2010-05-29T23:52:00.003+02:00

találkozás

2010-05-26T14:01:00.000+02:00

Zsófi egy bohóc, de az olyan fajtából akivel eddig még nem találkoztam. Mint egy mesefigura, akit valaki kitalált, lerajzolt. Aki kedves a szívemnek, aki megmosolyogtat, pedig nem is bohóckodik egy cseppet se, csak a lénye alapból. Olyan mint egy macska, dörgölőzős, nyafogós, puha meleg. Főleg a szíve.
Olyanokért, ahogy nézi Benedeket az oviban cipőt válltani és leül maga is küzdeni a saját lábbelijével. Meg teríteni kezd, ha megéhezik. Puszit kér ébredező apjától, és nem felejti el ilyenkor az anyját sem. Feláll az etetőszék karfájára, felfekszik a radiátorra, egyensúlyoz egy ásványvizes üvegen. Lefekszik, ha álmos és lelkes ha más pisil, főleg ha fánál. Visszaalszik, ha az apja rászól, hogy még nem kelünk fel. Azt hiszi, hogy Katimama benne van a telefonban, és bemászna a tévébe, ha játszóházas reklámot lát, megkínálja a fényképbabákat a falon az ebédjével, örül, ha kisbabákkal találkozunk. Simogat lágyan, de bármelyik pillanatban kinyomja a szemed. Meglepő nyugalommal és érdeklődéssel nézi az ovisok műsorát, magától értődően leül a díszletre és onnan figyel. Rajong a plüssökért és fiús sapkát is választ magának. Sűrűn hangoztatja, hogy enyém, ha valami megtetszik neki, de ha két hasonlót lát, a másik a Benié, hozzáteszi. Tess, mondja, ha ad valamit és olyan sűrűn van. Maradna az oviban, mikor bekísérjük a bátyját, türelmetlen reggel, mikor melegszik a kakaója mindhárom pohárnál. Neki tevékenység a fekvés, a heverészés.
Mindjárt két éves, alig hiszem.

az évzárón

2010-05-20T18:47:00.007+02:00

volt rengeteg vers, dal, körjáték, mese
volt sok helyes és csinos óvódás, végszavazó óvónők, körigazitó dadus, elérzékenyült kislány és meghatódott óvónő
volt sok szülő, rajtuk büszke mosoly, rokonság, ügyesen megülő kistesó,
volt sok fényképezőgépbe kapaszkodó apuka és sok meghatódott anyuka
volt jó program, színes, szervezett, élvezetes előadás eltalált időtartammal
volt ajándék, és köztük pár átnemadott virág
volt kedvesség, báj, figyelem, fegyelem
volt sok szoknyahúzogatás, körömkaparászás, tenyértördelés, ficánkolás
volt integetés, lopott puszi, sokat üzenő tekintetek
volt sok ügyesen szavaló 3, 4, 5 éves
volt ünnep

És ez volt a legjobb:

Ha kivonom belőle, hogy a rigó anyja vagyok, akkor is ez a jelenet a kedvencem a maga egyszerűségével, bájával. Külön örömöm, hogy nem kell kivonni belőle, hogy a fiam kapta ezt a szerepet.

budapest kettesben

2010-05-18T14:42:00.006+02:00

Jó tizenegy éve játszottunk Szabival olyat, hogy szavakat irkáltunk szorosan egymás mellé, egyet ő, egyet én, gyorsan reagálva az utolsóra. Szerettem azokat a perceket, mert csak feküdtünk egymás mellett, mert legfontosabb dolgunk az volt, hogy játszunk a szavakkal.

2010 május 14-16
Budapest-kettesben-öt év-fogom a kezed-
Hol a térkép-hol vagyunk-arra van a Duna-
Esik-nem baj-igyunk egy kávét-
Nincs nyitva-nincs jegy-igyunk egy kávét-
Gyerekprogram-ezt nem most akarom-hozol egy kávét?-
Meggyes sör-Keltis-itt jó-
daiquiri-mojito-a párosunk-
fények-gyönyörű-hidak-
design-esernyő-lánchíd 19-
nem indul-bikázzuk-új aksi
esik-esik-szeretlek

tűzoltó napon szombaton

2010-05-11T13:27:00.003+02:00

enyém

2010-05-11T13:21:00.004+02:00

Mondja Zsófiám, háta mögé dugva az elrejtett kincset és látványos mozdulattal, határozottan elnézve egy másik irányba. Ahol a kérő nem kéri a kezében lévő játékot.
Kicsit nehezebb most ezzel a változással, hisz lánykánk eddig türelmesen és csodálattal figyelte bátyja cselszövéseit, de ennek vége. Nem akar cserélni, odaadni csak úgy pláne nem, amit Benedek értetlenül néz és zokon vesz.
Most, hogy kialakult a jótestvérek érzés, jön a második menet!

a testvéri gondoskodásról

2010-05-08T21:14:00.004+02:00

Benedek mindenféle kellékeket cipel magával az ágyba. Vannak közte olyanok, amitől bátornak érzi magát, meg olyanok, amitől a rossz álmok félhetnek. Ezek mellett még az aktuális kedvenc is megy, de macit ölelve alszik el, és a többire hajnalban Szabi fekszik rá.
Az alvós kísérő tárgyak ez új csoportja a levél óta létezik, amit a zajoknak írtunk.

Délelőtt a szerszámokból csinált valami eszközt (csavarhúzóra tett egy tiplit), mint egy kard, vagy mi. Az lett a mai nap harci kelléke.

Zsófi délután rossz kedvvel ébredt, álmában fel is sírt. Beszélgettünk erről Benedekkel, mire a nagyszemeivel is kérdezi, de hogyhogy, hiszen ott volt a védőeszköz.

Ekkor még nem értettem.

Este pakolászok a szobában és észreveszem, hogy Zsófi ágyában is van ilyen micsoda, és elrakom onnan, nehogy ráfeküdjön.

Később alváshoz készülődve Benedek pakolja a kellékeit: maci, mint állandó, kistakaró, mint a húgomnak, felfújható repülő, a mai nap újdonsága, pici földgömb, mint utolsó játék, és a tiplis csavarhúzó, a bátorságos, majd leellenőrzi a rácsos ágyat, kérdőre von, hogy ki vette ki a másik rosszálmoktat riasztó kardot. Gondosan visszateszi és megegyezik velem, hogy a legjobb, ha egy baba alá rejtjük el.

beszél

2010-05-08T21:00:00.005+02:00

"Híta painta, hittaka apa" Énekelgeti napjában sokat.
Meg olyanokat mond, hogy lánci, pedig tuti nem hallotta így a nyakláncot, majd mutat a saját nyakára, hogy neki is láncit.
A nyuszi, az nyunyu, csacsi, az csacsa a Zsófiszótárban. Újdonság a maci, meg a brummogása, a busz, autó, de úgy tűnik bármit utánunk mond.
Ma délután szólt, hogy kuica, kuica, hát kukoricát ennél csillagom? Nem hallottuk még tőle, de büszkén könyveltük, hogy megfogalmazta a kívánságát.
Elkészült a mondattal is, az elsővel: Apa, gyeje aba, azaz focizna.
Kommunikál velünk, szerencsére még a maganyelvén is.

az van, hogy

2010-05-07T00:23:00.004+02:00

szeretem, ha nem megy Benedek óvodába napokig, pedig felbolygatja az előzetes terveinket és nehezebb vezényelni a napokat, mert ugye egygyerekkel ellazul az ember, de úgy érzem ilyenkor vagyunk igazán egymás rezzenéseire hangolódva. Kölcsönösen jobban fogadjuk, kezeljük egymás érzéseit, pedig fordított arányban fáradok. Várom a nyarat és szeretem a tavaszt.

ma délután a dokinéni is megjegyezte, hogy Benedek milyen kiegyensúlyozott nagyfiú lett. Azt is mondta, hogy azért szedjük be az antibiotikum végét, meg, hogy 110 cm és 17 kg.

víruspinpongozunk. Erről nem akarok írni, mert unom a témát.

azt látom, hogy Zsófi könnyebben vesz bizonyos akdályokat, helyzeteket, mint ennyiidősen, Benedek. Mint a körömvágás, mondjuk. Azért lesz jó példa, mert a körömvágással sohasem volt Benedekkel helyzetünk. Kicsi lányunk viszont a múltkor nagyon megmakacsolta magát, meg mi is, mert közveszélyessé vált a körmeinek a hossza. Nem kínoztuk, de azt hitte. A soron következő alkalomnál viszont szó nélkül tűrte, ügyesen nagylányosan, még a vágóeszközt is maga választotta.
Belátó, elfogadó.

Zsófia rákapott a labdázásra és míg más dologban nagyon előzékeny, engedékeny, türelmes, a fociban nem tűr meg senkit. A labda, Zsófia és egy szabadonválasztott szülő.

Zsófi egy hete engedi, hogy csatot, gumit tegyek a hajába, ettől olyan más. Helyes. Lányos.
És mindenben is. Ahogy bújik, öltözik, nézi magát a tükörben. Megmutatja magát az apjának, hogy milyen csinos és határtalanul boldog egy új pizsamától.

Benedek ügyesen elalszik, büszke vagyok rá, óriási gombóc esik le a vállunkról. Az éjszakák nem tökéletesek, de élvezem, hogy fél 9-9 körül csendes a lakás, és Szabival egy üveg bor vásárlásán törjük a fejünket.

tervezgetek. Benedek születésnapi buliját, meg a pesti hétvégénket kettesben, az ötévet csúszott nászutat.

előző hétvégén ismét voltunk Szegeden, amit beárnyékolt Benedek láza. Elmaradt a katarzis élmény, mert három hete is voltunk, de olyan, mintha hazajárnánk Tibihez és ez nagyon nagy dolog.

már nem félek a városi vezetéstől, inkább élvezem, hajt a benne rejlő kihívás.

és rajongok Alison Weir-ért és zsinórban a hatodik amit a Tudorokról olvasok.

a két utolsót leszámítva külön bejegyzésekben szerettem volna megírni, azt ami van, de nem megy és így elnyertem a legszánalmasabb címet is.

hóember

2010-04-27T13:52:00.004+02:00

Hóember. Az első. A felismerhető, az önálló elhatározásból született és kivitelezett, tervezett és befejezett. A rajz.

Vázlatok a hóemberhez, előtanulmány.
2010 április 26.

hazafelé

2010-04-25T22:33:00.005+02:00

egyik a másik

2010-04-21T20:38:00.000+02:00

Valamikor Benedek egyik kedves szavajárása volt és úgy megszerettem, hogy a testvér összehasonlítós címeket megnyerte. Egyik a másik.

Az egyik kacag, ha simogatjuk, olyan csiklandós mint az apja, a másik visszateszi a simító kezet, libabőrös, mint az anyja.
Az egyik csak akkor takarózik ha beteg, a másik legszívesebben takarót ölelne.
Az egyik kilocsolja a vizet a kádból, a másik is.
Az egyik hamar mérges lesz, a másik sokáig.

Ők ketten nagyon mások. Nagy Judit barátném mutatott rá, hogy talán ez a legjobb abban, ha kétneműek a testvérek, mert bármilyen különbségüket a nemiségükre fogjuk, és ettől könnyebb az okokat kereső anyai lelkeknek.
Meg könnyebb a tulajdonvitákat lezárni, hogy az lányos éppen, pedig nem is mi erőltetjük ezt. Valahogy tiszteletben tartják, hogy a sárga lapát a Zsófié, a kék ásó, meg Benedeké, ahogy a kakaós poharukat, takarójukat is. Persze Benedek is kér csatot a hajába, és Zsófi is játszik autókkal, Benedek is vetkőzteti a babákat, ahogy Zsófi is öleli Benedek cicáját. Olyan ügyesek ebben.
De van még tovább.

Zsófi inkább alszik éhesen, mint sem fáradtan egyen. Benedek bármivel húzná az időt alvás ellen.
Zsófit csak egyszer lehet kérni, Benedeket többször kell. Zsófi többnyire eleget tesz a kérésnek, ha nem, hiába minden további ismétlés. Benedek szereti hallani többször, de amit nem akar elsőre, arra is rávehető, Zsófinál ez elképzelhetetlen.
Zsófi szereti begyakorolni, Benedek szeret túl lenni a dolgokon. Mostanában kicsi lányunk a cipő tépőzárjával ismerkedik, gyakorolja, hogyan kell becsukni az ajtót. Nem kér segítséget, de szól, hogy ismételne, nyissuk ki, vegyük fel. Benedek kipipálja, ha valamit megoldott, minek azt még egyszer eljátszani. Ebből adódóan Zsófi elmolyol, Benedek hátsójában kukac lakik. Benedek elvárja, hogy a keze alá dolgozzunk, kiszolgáljuk, Zsófi egyedül haladna.
Zsófi ritkán lesz dühös, de akkor nagyon. Nem lehet elterelni a figyelmét, nehezen vígasztalható meg. Benedek sűrűbben dühös, de gyorsabb elszáll a mérge. Ha velem kerülnek konfliktusba Benedek akkor is az ölelésemre vágyik, Zsófi inkább duzzog, büntet és nem beszél velem.
Benedek mindenre nyitott, érdeklődő, mégis a belső szükségleteivel lassabban került összhangba, Zsófinak ez könnyebben megy.

Az egyik követelőzőbb, a másik hálásabb.
Az egyik énekelne, de még nem tud, a másik tudna, de nem mer.
Az egyik barna, a másik szőke.
Az egyik hófehér, a másiknak már barna kézfeje.
Az egyiket szeretem, a másikat is.

barátos

2010-04-20T22:09:00.003+02:00

Már az ágyban volt Benedek, amikor valahogyan a barátairól kezdtünk beszélgetni.
Azt mondta, hogy az oviban vannak négyen a rosszfiúk és azok nem a barátai. Felsoroltuk a fiúkat, hisz lányokkal nem áll szóba az ember, ha óvodás és tényleg kihagyta a csoport vagányabb részét. Örültem neki, mert megbecsüli azokat, akikkel összetartanak. Annak is örültem, hogy magát a jókhoz sorolta. Hogy tudja, belülről is. Meg annak is, hogy a csoportján kívül létező Vendelt nem hagyta ki.
Megkérdeztem, hogy szeretne-e meghívni valakit a közelgő születésnapjára, mire gondolkodás nélkül választotta a rosszfiúk közül az egyiket. Persze jöhetnek a felsorolt barátai is: Domos, Dominik, Ferike, Botond, Boldi, Vendel, Kornél, és ha már a lépcsőházunkba laknak Gabika és Blanka is. De legjobban Istit szeretné. Mert szeretné, ha a barátja lenne és bántja, hogy nem az.

hármasban

2010-04-19T21:54:00.003+02:00

Ma Szabinak Pestre kellett mennie munka ügyben és a tervezett fél kettő helyett még most sem ért haza. Régebben ezt katasztrófának éltem volna meg. Minimum rettegéssel töltött volna el a hirtelen jött egyedül a két gyerekkel este. Az ember az ilyenekre felkészül. Legalább átgondolja az események sorrendjét, idejekorán előkészül a vacsorához, fürdetéshez, hogy minden kéznél legyen, felkészül a szokásos nehézségek megoldására, számol az újakkal, türelem mantrákat mond, majd nagy levegőt vesz és csinálja.
Ma csak azt sajnálom, hogy nem látjuk, hogy étlen-szomjan dolgozik, régen több mint 12 órája.
Ma már nem feladat egyedül csinálni az estéket. Olyan nagyok és olyan egyszerű az egész.

programos

2010-04-18T22:39:00.002+02:00

Amikor sokkal szerényebben éltünk, csak álmodoztam arról, hogy hétvégente gondolunk egyet és csinálunk valami programot magunknak. Autónk se volt, csak terveink.
Szerencsére a zöld Opel visz minket, mert van hova. Mamák 100 km-en túl, testvérek egy kicsit közelebb mindkét irányban, barátok szana-széjjel az országban, és nem véletlen, hogy sokat szeretünk Szegedre menni.
Annyira belejöttünk a programokba, hogy nem is tudom az idejét se, hogy mikor ültünk négyesben hétvégén hátsónkon a Hübneren. Ebben csak az a rossz, hogy vasárnap délután már büdös kimenni a szokásos játszótérre. A gyerekek is érzik ezt.
Pénteken beszélgettünk Szabival a hétvégéről, hogy üresen maradt, mit csináljunk. Annyi volt a kérése, hogy találjam ki, de ne kerüljön sokba.
Így tegnap délután kimentünk a Bregyóba, csak annyit tudtunk, hogy valamilyen rendezvény van. Tavaszi virágkiállítás és vásár, vagy mi. Se kertünk, se erkélyünk, így a virágvásárlás elmaradt, de az ugrálóvár nem. Később átsétáltunk egy játszótérre, meg kenyeret dobáltunk a nem éhes kacsáknak és hazafelé a Rózsaligetben Benedekben csillapítatlan maradt a nézzük meg vágy.
Ma délelőtt játékboltban voltunk, délután meg kilátogattunk a Pákozd-Sukorói Arborétumba. Sajnos későn indultunk és sajnos hatkor bezár, így egy cseppet rányomta a bélyegét az időhiány, a remek programra.
Amúgy meg annak örülök, hogy a kicsijót is tudjuk élvezni.

nem beszél, de énekel

2010-04-18T15:01:00.004+02:00

Valami olyasmit mond a hita paitta után, hogy égi kuka. Aztán Zsófinyelven fejezi be.
Ritmusosan mondókázik, de fogalmunk sincs, hogy mit.
Ennél édesebb már nem is lehetne.
Felvenni reménytelen.
Beszéde is alakul, küzd a magyarral, nehezen válik meg a sajátjától, amin hadarni is tud, pörölni rendesen. Tudja, hogy imádjuk az őnyelvét, miközben a minyelvünkön elért sikereit is. Tegnap Benedek szaladt hozzám, hogy: -Anya hallottad ezt? Zsófi megtanult beszélni! Már nem is emlékszem, mit mondott, de jellemző, hogy, mint a semmiből, azaz a maganyelvéből egyszer csak megszólal, és más is érti ezt.
Miközben a legnagyobb vágyam megtanulni Zsófinyelven.

altatós

2010-04-18T14:04:00.009+02:00

Ebéd előtt elmentünk beváltani az összegyűlt matricákat, amiket Benedek a jóalvásért kap. Villanymozdony nem volt, de találtunk egy nagy helikoptert. Van még tíz hely a dicsőség falon, összejöhet még a mozdony. Végigjátsszuk még, pedig nem nagyon tartotta lázban. Végigjátszom annak ellenére, hogy nem ettől működik a dolog, nem volt nagy motiváló erő. De szeretek nekik játékokat adni, pedig nem is lényeg.

Benedek elfogadta az új rendet, egyedül, azaz Zsófival egy szobában alszik el. A lefekvés előtti nemakarokaludni is csökken, befekszik az ágyába és onnan várja a verset, de egy kis ringatásra kiveszem. Korábban ez elképzelhetetlen volt. Ma ebéd után például türelmesen várta, hogy Zsófi lecsillapodjon és utána mehessen aludni. (Együtt csak röhögni voltak képesek.)

Az első sikerek után természetesen lelkiismeretfurdalásom volt, mert megszoktam, hogy elalvásra csak velem képes. És bármennyire az én fáradságom mozgatta a változtatást, annyira sajnáltam is. Előbb szomorúan nagyfiús volt, mint az óvodai beszokásnál. Láttam, hogy azért csinálja, mert meg akar felelni. Ettől összeszorult a szívem. Aztán természetesnek vette. Ezt már szerettem.
Pár napot anyukám velünk volt és együtt aludtak. Nem bántam, mert gyengédebb lett így a tőlem való elszakadás és a mama álma is teljesült.

Érdekes, hogy ha van hallgatóság nyöszörgősebb az éjszaka. Most is. Sokat gondolkodom ezen, mert oda akar vezetni, hogy a rosszalvás legnagyobb arányban attól függött, hogy mennyit tud parádézni. Hogy mennyit engedek. Most, hogy már nem vagyok vevő rá, nincs hangoskodás, lassú elalvás, nyöszörgés... Mindig is éreztem, hogy hibás vagyok a dologban, mert hagytam elszabadulni idáig, miközben meg annál többet nem tehettem, amit megtettem. Mint a gyógyszerek. Csillapítom a tüneteket ezerféleképpen, azokkal újabb tüneteket teremtek. Nagyon göröngyös volt ez az út, rengeteg fájdalommal, nehézséggel és ahhoz az egyszerűséghez vezetett amit mások korábban már mondtak, de érthetetlennek tetszett. Aludni kell és pont. Ennyi. És én nem tudtam megadni ezt neki, nem jól segítettem a tüneti segítségemmel. Nekünk ez rettenetesen nehéz. Látszik az alvós bejegyzések számából is, ugye a kedvenc témánk.
Most is fájó pont, eredménnyel az éjszakák megett, mert akkor miért nem cselekedtem korábban. Ha visszagondolok az utunkra most sem tudom, hogy mit kellett volna másképp csinálni, de azt érzem, hogy Benedek is mostanában lett kész erre és nem lehet véletlen, hogy belekeveredtünk ebbe.

Akar jól aludni, reggel kérdezi is rögtön és dicsekszik az apjának, alig várja, hogy elmondhassa neki. És nem gond, ha nem én fektetem. Felkiáltó jel.
Az első ébredése után jön utánam, nem bánom. Majd átalussza a helyén, ha kész lesz rá. Azt már megvárom.

Dédimami tulipánjai

2010-04-15T21:54:00.004+02:00

Ezeket saját kezeivel gondozta és tegnap két pirosat dobott Szabi a gyerekei nevében a sírjára.

Szegedi képes

2010-04-12T21:22:00.001+02:00

Feldolgozás alatt állnak a hétvége élményei, érzései. Nem tudom lejegyezni, sűrű volt, tele impulzosokkal, barátokkal, gyerekekkel, és fájdalommal is. Kicsit szeles, hűvös, amikor az idő sem tudja elvenni a jókedvünk egymástól, meg Ópusztaszer se, meg az átázott pelenka se. Máskor meg napos, mikor a régi barátok között van hideg, de Tibinél olyan, mintha otthon lennél. Sok gyerekpercek, kis üveg sörök, beszélgetések.
Fáradt vagyok, de a jóleső fajtából.

Képek csak az utolsó napról. Mert már a gyerekeinket fotózzuk, nem a bulizást.

a fenyegetésről

2010-04-12T21:20:00.000+02:00

Úgy tűnik a "bezárlak a szobádba, ha nem alszol el" csúfság nekem volt mankó, mintsem Benedeknek valós rossz. Úgy értem, persze először tartott tőle, de hamar rájött, hogy ilyet nem teszek és a közben kialakult rend mégiscsak vállalható. Inkább anyai adu lett, amire támaszkodtam, amiről azt hittem megment, ha semmi sem használ, mentőöv, hogy kitartsak a szándékom mellett.
Mint a nemalvók széke, jó egy éve, mikor cakklipakkli aludni nem akart. Akkor választhatta a nemalvók székén való üldögélést, pihenés helyett. Azzal a kivitelezéssel teljesen elégedett voltam.
Mérhetetlenül sajnálom, hogy nem ment egy légyszíves kezdetűre, de élvezem az eredményét.

nyílt válasz, avagy a visszatérő téma

2010-04-07T22:21:00.005+02:00

Lányok!

Köszönöm a szavaitokat, nagyon is értem és egyetértek velük, és most jön ugye a de, meg az igazság, hogy nem a szándékkal, hanem a módszerrel van baj.

Benedek, ha nem vagyok mellette gyorsan elaszik, ha ott vagyok képes egy-másfél óráig is forgolódni, variálni, pedig sokszor már rég alszom. És azt érzem ez nem az elválásról, meg a félelmekről szól, hanem a megszokásról.

Azt gondolom minimum három sebből vérzik ez a dolog. Az egyik az alap probléma, Benedek nehéz alvása, amin a Sedatif most segít, és egyébként is sokat alakult az utóbbi időben, a második a megszokás, a beidegzett rossz szokások, amivel most akarok szembenézni és a harmadik, ami a rossz emlékeket, tapasztalatokat jelenteni, amin 3, lassan 4 éve átmegyünk. Ezen a jó éjszakák és az idő fog segíteni.
A napi és változó problémákat most nem veszem figyelembe.

Az a bánatom, hogy fájlalom azokat a másfél órákat, mert bánná a fene az odafekvést, ha nem tartana egy film, egy beszélgetés erejéig. A másik, hogy vagy bealszom vele és éjfélkor ébredek, vagy tök ingerülten távozom, és egyik se jó. Ezen szeretnék változtatni, mert azt nem bánom, ha később már velem alszik, de szükségem van, hogy éljek felnőttként a mindennapokban.

Azt hiszem, hogy most helyre kerültek a dolgok Benedek lelkében. Az ovis beszokás a végéhez ért, nyitottabb az emberek felé, a dühe csökken, jobban kezelhető, úgy egészében rengeteget változott a legjobb irányban. Magabiztos, érdeklődő, vidám.
A tesótrauma is lecsengett, nem látom a viharfelhőket. Ezért is érzem, hogy rendbe tehetjük az éjjeleket. Nincs mire várom.

Délben minden gond nélkül alszik a szobában, az óvodában sincs gond, ébredés után úgyis mellettem köt ki, csak azt szeretném, ha a helyén aludna el.

Nekem se tetszik, hogy megfenyegetem a bezárással, meg az se, hogy más nem használ. Most nem vagyok mérges, meg ingerült, ez jó, de nincs több és jobb használható ötletem.
Ha van nektek, szívesem veszem.

Az utolsó lökést egyébként egy Vekerdy cikk jelentette. Nem tudom melyik Nők Lapjában volt, nagymamámnál szoktam feltankolni a régi számokat. A lényeg az volt, hogy Vekerdy ahhoz az iskolához teszi le a voksát, amelyik az egyedül alvást szorgalmazza, mert úgy tudunk kipihentem ébredni stb. Ezt belátom. Amikor picik voltak, nem tudtam együtt aludni velük, mert féltem, hogy rájuk fekszem, összenyomom őket, ha mégis velem voltak, alig aludtam. Most, hogy ettől nem félek, már tudok aludni, de minden rezdülésükre felébredek, de arra nem, ha Szabi mászkál, eszik, vagy bármit csinál ugyanabban a szobában. És azt hiszem Benedek forgolódása ezért van. Mert talán felszínesen alszik ő is velem, érzi a rezdüléseimet, és én nem hagyom, hogy mélyen aludjon.

Szilvi, nagyon jól estek a soraid és maximálisan igazad van a kettősségben is. És most a racionális erősebb, ami meggyőzhető, hogy csak leszoktatás kérdése.

Ma lényegesen kisebb ellenállásba ütköztem, igaz bepróbálta, hátha alapon és az is igaz, hogy feltettem a kérdést. 10 perc után sumákolva, hogy már aludt, kijött, de visszafektettem.
Az persze tetszik, hogy ringatom a Bóbitára, de megbökött a delfinjével, mikor kimentem.
Már rég alszik.

sólámpa

2010-04-06T21:24:00.003+02:00

A kérés annyi, hogy Zsófival együtt aludjanak el, anya nélkül, majd ha megébred, kijöhet hozzám.
Azt kérjük tőle, ami délben jól megy.
Kialakult egy kellemes, családi esti rutin. Amiben mindenki jól érzi magát. Apa mesél, majd összebújunk a gyerekszobában a kanapén, már csak a sólámpa világít. Elmondjuk az Altatót, Zsófira és Benedekre átköltve, megbeszéljük amit még meg kell, kiosztjuk a puszikat, összeszedjük az alvásos kellékeket, csacsit, takarót, macit, vizet, villamost, cicát, hangos pisztolyt. Már a Bóbitát hallgatják mikor az ágyba kerülnek. Zsófinak semmi kifogása nincs a forgatókönyv ellen.
Benedeknek a végével még van.

Az első este megérintette a bizonyítási vágy. A nagyfiús viselkedésé. Mindemellett meg ráeszmélés, hogy nem szereti a sötétet, ezért fél egyedül. Fellelkesíti a sólámpa szelíd fénye, hogy meg tudja csinálni egyedül. A dicsőségfalára reggel matrica kerül.
A második napon a sólámpa árnyékot vet nemcsak a falra. Egy hosszú beszélgetés után, a félelmekről, rossz álmokról, árnyékokról, már hagyta az egészet a csudába és csak a mérge nőtt, mert nem akarok együtt elaludni vele. Nem érti az ellenállásom és csak simogatva alszik el.
Egy éj szünet következik. Ajkán újra egyágyban.
A negyedik a türelemjátéké, avagy hányszor fektetek vissza.
A nappali szőnyegén alszik el. Háromszor.
Az ötödik. Az erőfitoktatás. Közvetlenül előtte kérés, ráhatásos rábeszélés, jó példa hozás, buzdítás. Egész napos alapozásban fordított játék, ahol én kapom a matricát és végre szaval, erre legalább jó az ügy, de közben nagyon jól tudja, hogy kompromisszum kész vagyok.

Voltam.
Azt mondtam bezárom a szoba ajtaját és akkor lehet nyöszörögni, hisztizni, rugdosódni, egész éjjel nem kijönni. Majd reggel megyek ébreszteni óvoda előtt. Erre feladta, elernyedt a kezemben a kisebbik rosszat választotta. Nem szerettem, hogy ezt mondtam, de nem találtam más fogást rajta. És utaltam ezt is.
Öt perc se kellett és aludt.
Tudom, hogy éjfél körül jönni fog, de azt nem bánom.

Az egész felháborodásom, vágyam, késztetésem a változtatásra nem jöhetett volna létre, ha nem indult volna el az enyhülés az éjszakáinkban, és bár megbecsültem, de rá kellett jönnöm egy pici gyenge visszaesés után, hogy amit korábban szó nélkül sokáig tűrtem, az most kártyavárként omlik össze az első gyenge leheletre.
Nem csak az alvásról van szó, meg annak hiányáról, meg a felnőtt életem zsugori létéről, meg a siratott epizódokról, az el nem hangzott beszélgetésekről, hanem, hogy kicsúszott a kezeimből, nem tudom és nem is tudtam soha irányítani, hisz a sarokba állíthat vele bármikor, miközben minden vágyát kielégítem.
És ez nem jó.

olvasósarok

2010-04-03T21:03:00.002+02:00

beszél

2010-03-31T14:47:00.007+02:00

Azt mondja délelőtt:
-Anya, péz!
Azaz a pénztárcámmal szeretne játszani, később meg a hintában bégetett, búgott, mire leesett, hogy azt szeretné, hogy kérdezzem tőle az állatok hangjait. Válaszolni szeretne a bárányra, bocira, oroszlánra, kutyára, cicára, lovacskára, kacsára.

Egyre több szót mond, bár a babanyelv, az utánozhatatlan Zsófihablaty még több. Zavarba jön a hasonlóan csengőknél, pl: pók, polc, pénz, de halacska is nyelvel csettint, ha lovacska után kérdezem.
A listája a minyelvünkön 21 hónaposan:
Kánkó, azaz szánkó, kakó, mint kakaó, péz, takó, azaz takaró, csacsa, a csacsija, nyunyu, az nyuszi. A cica szépen megy, mint a szia, ka a kakas, kacsa és a katica. Ajjaj, jajj, jujj, ha valami nehezen megy, vagy nemtuom és baba minden kisgyerekre. Kérsz, nyilván r nélkül, de mi belehalljuk, és kész tisztán, ha valaki valamivel végzett. Kijahahha, ha kijönne, szabadulna valahonnan, abbaha az ellenkezője, elbú, az pedig elbújt. Moto(r) az most nagy szenvedély, tuti, az tuti, és egyébként nem mindenre.

Versel is, ritmusra, imádjuk:
Ana, ana, apa, apa, mama, mama, anya, anya, apa, apa... (Benedek nem megy, de igyekszik) és mi válaszolunk:
Zsófi, Zsófi, Benedek, Benedek, anya, anya, apa, apa és előröl, megunhatatlanul.

hétvégi beszámolós

2010-03-31T14:17:00.001+02:00

Csütörtökön alvós időben utaztunk Édesanyámhoz. Pénteken reggel Éva is megérkezett és feleslegessé vált a létezésünk, így egy közös ebéd után elindultunk Szabival Szegedre.
Benedek már jól fogadja, ha nincs velünk, Zsófiért hevesebben vert a szívem, hisz még olyan kicsi. De talán könnyebb úgy neki, hogy a bátyja vele van és nagyobb tapasztalattal rendelkezik abban, hogy akik időnként elmennek azok vissza is jönnek, mint Benedek ennyi idősen, szimbiózisban élve az anyjával és ki nem ismerve apja beosztásának rendszerességét. Igazából csak az éjszakákért aggódtam. Mert az az én feladatom, felelősségem, legkedvesebb nem kívánt láncom, miközben sokszor a sokadik ébresztésénél arra gondolok, most már csinálja valaki más. Persze tudom, hogy ezt a feladatot is szívesen vállalták a pesztrák, de akkor is. És azt is tudtam, hogy Éva vállánál kevesebb kényelmesebb hely van, ahova Zsófi felébredve kívánkozna, és Benedek olyan szívesen alszik vele, mint velem.
Nem hiszem, hogy Éva nehezen kimondható nevéből jönne, hogy Benedek mikor nem ment még az Ísz sem, másik anyának hívta, és most Zsófi keresi a mama és anya között az Évára illőt.
Ettől nem kellett volna tartanom, de 30 km távolság sem volt elég, hogy már másra is gondoljak útközben. Az első telefon Szeged felé hangolt visszafelé és kezembe vettem a könyvem, hogy itt az ideje azt tenni, amit szeretnék.

Nagyon jól sikerült a hétvége.
Mert a gyerekek nem szenvedtek a hiányunktól, sőt. Jól szórakoztak. Jól is aludtak, nagyokat ettek, még nagyobbakat játszottak, kedvesek, aranyosak voltak. Nem volt semmi gond velük. Benedek tudta, hogy bólogatni fogok a koncerten hisz megkért erre, Zsófi emlegetett minket, Szabit kereste a kisszobában, és érdeklődve nézte az óriás esküvői képünket.
Ezektől a hírektől sikerült belesimulni a baráti létbe, bár hiányoztak, főleg, ha a keresztlányainknak meséltünk, vagy apró kezüket fogva sétáltunk, vagy mikor Szabi belső szervein tornázott Emma, de nemcsak azért mert ő maga, két Csombó-Varga gyereket tesz ki kilóban.
Mert a koncert fantasztikus volt.
Mert Szabi megértett valami fontosat.
Mert remek emberek a barátaim.

supináló

2010-03-30T14:07:00.003+02:00

Zsófia bokája befelé dől, boltozat nem alakult ki, és nem is nagyon fog, ha nem segítünk rá. Magától nem fog helyes irányba dőlni.
Mondta ezt tegnap egy kedves fiatal orvos az ortopédián.
Mezítláb csak füvön, homokban, egyenetlen terepen legyen, lakásban semmiképp, talptorna korára való tekintettel még hanyagolható.
Vettünk egy supináló, azaz pár fokban belső talpon megemelkedő sarkú szandálcipőt, mert olyanba kell léteznie. Szerencsére a két hete vásárolt zárt Elephantent sem kell kidobnunk, egy hét alatt azt is becsiszolják. Egy év múlva kontroll, addig meg felkutatjuk a gyógycipő boltok legszebb kiscipőcskéit.

nyílt nap az óvodában

2010-03-23T14:45:00.008+01:00

Délelőtt egy régi vágyunk teljesült Benedekkel. Egy közös vágyunk.
8-tól 10-ig részese lehettem a kisközépső csoport életének. Igaz a kispadról, de akkor is.
Benedek nagyon örült, hogy együtt leszünk, szabadnapnak hívja a lehetőséget. Arról biztosított az öltözőben, hogy az óvonők majd büszkék lesznek rám is. Szerette a váltócipőm, hogy bújhatott hozzám az ovijában, ahol mégiscsak jobb lenne, ha nekem is volna jelem.
A program mozgásos foglalkozással kezdődött, meg Benedek elkeseredésével, mikor felküldték a szülőket előre. Azt hittem azért sír, mert azt gondolta, elmegyek, de az bántotta, hogy felmegyek a tornaszobába, amit csak nekik lehet. A szülők belegázolnak az óvodai életükbe.
Szomorúan, küzdve a helyzettel kezdte a tornát. Édespofi csinálta a dolgát, miközben vihar dúlt a lelkében. Rettenetesen büszke vagyok rá, hogy helytállt, figyelt, ügyes volt, pedig az ölemben ült volna legszívesebben.
Így festett az első percekben:

A csoportszobában, tízórai alatt messziről csibészkedett velem, már fülig ért a szája, hisz együtt hallgattuk a mesét, a lábamnál ülve mondókázott, énekelt. A körjátéknál boldogan táncolt, kiraktuk közösen a halas kirakót, a nagy kedvencet, és kártyáztunk a társaival. Majd hazajöttünk együtt. Benedek álomóvodai napja így festene.

Nagyon jó kis csoport, örülök, hogy ennek lett a tagja. Figyelnek, akarnak, csinálnak. Ügyesek, érdeklődőek.
Remek feladatokat kaptak, jól összeállítva. Veronika nénin egy percig sem látszott, hogy ez egy kirakati foglalkozás lenne. Inkább egy átlagos, mindennapi. Tette a dolgát, mint ahogy mindig. Olyan jó, hogy ezt kaptuk tőle. És olyan jó, hogy ilyet kap a fiam nap mint nap.

árnyékoló

2010-03-22T15:01:00.005+01:00

Azaz taknyosak megint. Nem vészes, de unalmas.
Szombaton kezdte Benedek, ma Zsófi is csatlakozik. Teszteljük a Coryzaliat. Mixelek, mint egy újkori boszorkány a homeopátiával. Remélem jól és a hétvégi tervünket már nem árnyékolja be.
Szabival Szegedre készülünk, van jegyünk Quimby Teátrum turnéjára, a gyerekeknek meg egy hétvégi Jászsági kényeztetésre.
Csak hamarabb fogyjon a taknyunk, mint a zsebkendőnk.

Benedek névnapja

2010-03-22T13:51:00.005+01:00

Szombaton tartottuk.
Benedek várta, már tudja.

Előző napokban kérdeztem tőle, hogy mit szólna, ha rendelnénk pizzát a névnapján, mire rávágta, hogy nem pizzát, hanem távirányítós autót szeretne. :)
Lett az is, meg színváltós is, amit Karácsonykor keresett minden fa alatt. Kapott szép melegítő együttest, elkészült életem első tortája rendelésre. Tejszínes epres legyen, volt a kérés.
Azóta viszünk Bakugán golyót aludni, amiről a család még most sem tudja, hogy mi az.

Délelőtt elmentek Korcsolyázni Évával és Szabiapuval és vitték Vendel barátját is. A kibővült család az óvoda előtti téren egyesült, ahol Veronika néni szervezésében lovagolni lehetett az ovisoknak. Benedek lelkesen üdvözölte kis társait, etette a pacikat és felült végül egy körre a kicsi hátára.
Hazafelé kergetőztek Szabival, futóbicikli kontra görkori.
A pizzázás előtt bőven jutott idő ajándékot bontani, aranyos volt, örült nagyon.
Szép nap volt.

a jogosítvány és a nevelés kapcsolata

2010-03-22T13:44:00.003+01:00

avagy az első városban vezetett órán megérzem milyen az, ha a gyereknek nem megy bele a zokniba a lába.
Mert biztosan ugyanúgy érzik magukat, mint csütörtökön én egytől háromig.
Borzalmasan.

Valamint megfogadom, hogy senkinek sem szólok, hogy szerintem hol parkoljon le és sokat gondolok a pozitív megerősítésre.

Hihetetlen a párhuzam ezen túl Benedek korcsolya tanulásával kapcsolatban is.
Első alkalommal, mikor Judit néni tartotta a fiam, az tele önbizalommal (nagy pofával) korcsolyázott, egészen addig míg nem kapott egy bólyát társnak. A második órán már ugyanannyit korizott, mint nyafogott. Szombaton lelkesen ment, már értve, hogy ez mégsem annyira egyszerű, mint ahogy gondolta. Ezért meg kell küzdenie. Keményen.
Judit néni már csak leheletnyire fogta a mellényét, és a gyerek nem küzdött Judit néni segítséget nyújtó karjáért, megpróbált boldogulni egyedül is.

Hát így megy nekem a vezetés a városban.